9.Fejezet-I Need You- I Become a Killer

Akármennyire is haragszom, ki kell juttatnom Justint, és el kell innen tűnnünk. Egy percet sem tudok tovább egy légtérbe lenni ezzel a hulladék "családdal" Másnap:
(zene:https://www.youtube.com/watch?v=FtXLks7kMPI) Arra keltem hogy valaki dörömböl az ajtómon. Odacsoszogtam az ajtóhoz és nem épp az a látvány fogadott mint amit vártam.. -Sziaa-Ariana..
- Azt hittem megint elszöktél-Ugrott nyakamba -Hali -Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, utána lelöktem magamról a kezeit. -Baj van? -Mosolya elveszett ahogy szemeimbe nézett -Tudod - Leült az ágyamra és intett hogy menjek oda - Kicsit megviselt ez az egész dolog.. -Az hogy megbasztad az egyik barátomat te lotyó- Ryan, és persze hogy nem láthattalak -Azt a ronda pofádat.. -Jaaj te is hiányoztál - Adott egy puszit az arcomra majd felállt és az ajtóm felé vette az irányt -De most mennem kell majd még beszélünk -válaszomat meg se várva becsukta az ajtót. Egyedül maradtam. Eszembe jutott anya, ha itt lenne meg tudná mondani mit csináljak.. Ahogy anyára gondoltam éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe. Apa, apára is szükségem van, Ryanre is, Amber néniékre is.. Szükségem van a családomra. A régi életemet akarom.. azt akarom hogy az a kocsi ami karambolozott anyáékkal ne legyen ott akkor.. Tudni akarom mi van Ryannel.. mi van, mi van ha még mindig a szobám padlóján fekszik? És mi van ha meg sem halt? És mi van ha ez az egész egy álom? Mi van ha csak nekimentem valaminek és bevertem a fejem, lehet hogy ezt csak képzelem és Ryanék még mindig a kocsiban ülnek én meg szerencsétlenül fekszem a padlón. Elmélkedésem közben vettem észre, hogy könnyeim patakokban folynak, és az ágyra esik egy-egy kósza könnycsepp. Furcsa érzés hogy a családom, a megszokott életem a szemem előtt hullik darabokra. Furcsa hogy az egyetlen ember akit a barátnőmnek tartottam a hátam mögött kúrogat azzal az emberrel aki talán segíthetne innen kijutni. Furcsa hogy az az egyetlen ember nem más, mint Justin.

Erőt véve magamon egyenesedtem fel az ágyról, majd könny cseppeimet letörölve siettem gardróbomhoz. Még ma eltűnök innen Justinnal. Valami ideillő, mégis hétköznapi ruhát próbáltam előkutatni. Miután nagy nehezen előkotorásztam néhány göncöt, magamra húztam őket, majd copfba kötöttem hajam. Minden kósza tincsemet próbáltam megfelelően elrendezni. Hogy jobb hatást érjek el, felvittem az arcomra a szokottnál sötétebb hatású sminket.
Fiókomból előhalásztam az Arianatól kapott fegyverem, majd kabátom zsebébe csúsztattam.
Késznek nyilvánítva magam léptem ki az ajtón. Magabiztosan lépdelve mentem végig a folyosón; míg nem szembejött az a személy akit most a legkevésbé kívántam.
-Hailey! Milyen csinos vagy! Hová ilyen sietősen?-nézett végig rajtam Ariana.
-Steve-ék, és Bob hol vannak?-löktem oda neki
-Steve-ék nincsenek itthon, apa pedig a..pincében..azt hiszem..
-Sajnálom, neked azt hiszem ez jobban fog fájni mint nekem..-néztem rá sajnálóan.
-Tessék?-értetlenkedett. Alig hogy kimondta kabátomból előhúzva a fegyvert céloztam lábára, majd meghúztam a ravaszt. Hatalmasat sikoltva rogyott össze a földön.
-Csss!-csitítgattam; majd szobájába vonszolva zártam rá az ajtót.
Akkor most jöhet Bob..
Mintha mi sem történt volna, lesiettem a lépcsőn, majd kisebb-nagyobb feltűnéssel rántottam fel a pinceajtót. Bob az összevert Justin felett állt, egy forró vasrudat tartva arcához. Fegyveremet ismét előkaptam, és habozás nélkül céloztam az életemet megkeserítő emberre.
-Hé!-szóltam nekik oda, mire mindketten odakapták fejüket.
-Angyalom, segítség nélkül is megtudom ölni ezt a fattyút, menj kérlek, és hagyd ezt a felnőttekre-mosolygott Bob.
-Ami azt illeti..-nevettem.-Nem őt akarom megölni.
-Ugye csak viccelsz?-gúnyolódott.-Bíztam benned, te meg hátba támadsz? Ez mégis mit jelentsen?
-Tönkre tetted az életemet..-csuklott el hangom, s közben könnyek szöktek szemembe.
-Hát itt van a kutya elásva!-kuncogott, és közben lassan lépdelt felém.
-Ha közelebb jössz, lelőlek!-próbáltam fenyegetőnek tűnni, kevés sikerrel.
-Ugyan már! Te a légynek sem ártanál drágám..tedd azt le és beszéljük meg a dolgokat.-Már csak néhány méternyire állt tőlem, amikor megállt.
-Nem, nem beszélünk meg semmit! Tűnj az életemből!!-üvöltöttem, majd fejére célozva meghúztam a ravaszt. A golyó célba ért, ezzel elterítve Bobot.
Justinhoz siettem, aki még félig eszméleténél volt.
-Szép volt...-nyöszörögte, közben féloldalas mosolyra húzva száját.
Mondatával mit sem törődve segítettem ki a székből, majd kezét átvetve vállamon siettünk a kijárat felé. Besegítettem Justint a legközelebbi furgon anyósülésére, aztán átkocogva a másik oldalra ültem be a volán mögé. Némi hezitálás után a kulcsot elfordítottam, ezzel beindítva az autót. A gázra tapostam; hangos gumi csikorgással hagytam el a volt maffia udvarának helyszínét. Néhány órányi kocsikázás után megálltam egy benzin kútnál tankolni. Miközben fizettem vettem még néhány szükséges dolgot: csokik, chipsek,innivalók, törlőkendő. Pipa.
Mindent bedobálva a hátsó ülésre szálltam be előre. A békésen szunyókáló Justinra néztem. A törlőkendőért, és a vízért hátra hajolva ültem vissza a helyemre. Letekertem a kupakot, az üveget kicsit megdöntöttem, ezzel benedvesítve a kendőt. Aztán eszembe jutott. Mióta vagyok én ezzel az emberrel kedves?
-Ébresztő aranyhaj!!-öntöttem arcába az üveg tartalmát.
-Mi a fasz?-kiáltott fel.
-Jó reggelt! Azaz..délutánt-mosolyogtam.
-Neked is..-morgott.-Hová megyünk?
-Mivel Bobot elintéztem..-felém kapta fejét.-Így nem kell menekülnünk, és maradhatunk. Tehát, haza.
-Megölted Bobot?
-Meg. -Nem is emlékszik?
Az autót beindítva vettem hazafelé az utat. Mivel Amberékhez nem állíthattam be, ezért Justinhoz mentünk. Beálltam a felhajtóra.Nagy nehezen kivettem a zsebéből a kulcsot és kinyitottam az ajtót. A bent lévő látványról inkább szót sem ejtenék. Azt hiszem a szemét már egy ideje itt büdösödhet...
Körbenéztem, megláttam a lépcsőt és elvonszoltam a feljáró elejéig. -Na innen te mész egyedül -Kezét vállamról ledobtam, és felindultam az emeletre. -Jó-jó -Hát a hangjából ítélve szerintem nem teljesen józan. Hátra fordultam hogy ellenőrizzem sikerül-e neki egyedül feljutni -Mi a fenét csinálsz?-Hátrafordultam, annyit látva hogy Justin a konyhában áll, és zabálja a hűtőt. -Ja -Mi az hogy ja? Nem ez a megfelelő válasz a kérdésemre. -Most rád fér egy jó hosszú alvás Oda mentem hozzá, megfogtam a kezét, és elindultam vele az emeletre. -Várj kicsim -Kicsim? - Tudod hogy szeretlek ugye? -Kacéran elmosolyodott és közelebb jött - De a kaját is szeretem -Kicsit elnevette magát -Nem vagyok neked semmi - Belenéztem a szemeibe hogy nyomatékosítsam az előbb elhangzottakat. De amit ott láttam... soha nem volt még ilyen közel. Gyönyörű csokoládé barna szemei csak úgy csillogtak. Fogalmam sincs mi történt de elmélkedésemet az szakította félbe hogy megéreztem Justin kezeit a fenekemen, majd belemarkolt. -M-Mit- Nem engedte hogy befejezzem mondókámat ugyanis nekilökött a falnak és megcsókolt. -Shh -Ajkaimba nyögte jelezve hogy hallgassak. Nyelve bejutásért könyörgött mikor én észbe kaptam és ellöktem magamtól. Más helyzetben esküszöm élvezném is de ez nem épp megfelelő időpont.. Jézus Hailey ne gondolj ilyenekre. -Szóval így játszunk -Ajkai ismét vészesen közeledtek az enyémekhez, ezáltal én ismét a falnak nyomódtam. Szerencsére hamar észbe kaptam és elfordítottam fejem, így csak egy puszit kaptam. Elegem lett, ennek a gyereknek még rosszulléti állapotban is életben vannak a hormonjai? -Sehogy sem játszunk - Ellöktem magamtól és kirohantam az ajtón.

(zene:https://www.youtube.com/watch?v=sGwcfWjRc8g)

A ház közelében volt egy kis erdő, így annyiban maradtam, sétálok ott egy kicsit, míg kiszellőztetem a fejem. A madarak csiripelése, és a természet zajai lenyugtatón hatották rám és elmémre. Tudtam, hogy nem szabad túlságosan elgyönyörködnöm a tájon mert nem szeretném hogy az történjen mint a múltkor. Leültem egy fa tövében és egy nagyot szippantottam a levegőből. Egy kis idő múlva felálltam és vissza indultam a házba. Mikor a ház elé értem, elmondtam gyorsan egy imát nehogy lent találjam a nappaliban. Halkan lenyomtam a kilincset majd beléptem. Sehol nem égett a villany; ebből arra következtettem hogy Justin valószínűleg lepihent. Lekaptam magamról cipőm és kabátom, majd azzal a lendülettel levágódtam a kanapéra. Nem vagyok hajlandó Justin közelébe menni, ezért itt töltöm az éjszakát. Egész este a szavain járt az eszem. Szöget ütöttek a fejemben. Talán érez irántam valamit? Későre járhatott már mire nehezen, de elnyomott az álom. Reggel intenzív koppanásokra lettem figyelmes a lépcső felől. Felültem a kanapén, majd vártam hogy leérjen az a személy akire számítottam. Justin kezében egy bőrönddel állt a nappaliban, közben engem nézett. -Ezt mégis mire véljem?-mutattam a fekete bőrönd felé. -El kell mennem. -Várj egy kicsit, nekem most túl korán van ehhez -beletúrtam a hajamba- Mi van? -Hails, nem érted..te itthon maradsz. -Megvakarta a tarkóját és olyan fejet vágott mint aki titkol valamit. -Dehogy maradok! Nekem csak szinte te maradtál.. -Lesütöttem tekintetemet mert féltem, újra elsírom magam és szerintem így sincs rólam valami jó véleménnyel. A tegnap estét leszámítva.. -Ugyan már! Menj haza Amberékhez!-köpte felém a szavakat, amik borzasztó rosszul estek -Justin, kérlek! Hisz tegnap..-sütöttem le tekintetem. -Nem jelentett semmit! Bob bedrogozott, mit hittél?-nevetett.-Te szépen itthon maradsz a formás kis seggeden; van még elég dolgod.-sóhajtott. -Mikor jössz haza?-kaptam felé fejem. -Nem jövök vissza..soha. Mennem kell, lekésem a gépem. -Várj! Mi van? -Felpattantam a helyemről és felé fordultam- Mi az hogy soha? Amber néniéken kívül nincs senkim, most pedig hogy Ryan is itt hagyott te is fogod magadat és elmész? Tudtam hogy itt már nem fogom tovább bírni; visszaestem a kanapéra és elkezdtem sírni. -Sajnálom -Justin halkan kinyögte ezt a szót. Hallottam hogy nyílik az ajtó majd majd becsukódik. Elment. Tényleg képes így itt hagyni? Mi az hogy nekem itt van dolgom? És a tegnapi? Nyilván nem én kényszerítettem, ha nem lököm el még az elején simán megerőszakol. Nem. Nem hagyhatom hogy csak úgy eltűnjön.. Utána kell mennem. Kinyitottam az ajtót, és láttam hogy most száll be a taxiba. -Justin! -Kirohantam, és tudtam milyen hülyén nézek ki de nem álltam meg. -Menj vissza! -Parancsolt de mit sem törődve szavával szorosan megöleltem. -Nem hagyhatsz itt.

LauraxoxoLaura