Justin Bieber Blog Award

#díj 1: Köszönjük Csengének!

Szabályok!!

• Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad! 
• Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!
• Írj 5 dolgot az illető blogjáról! (történetről, designról, szereplőkről)
• Írj 5 dolgot a saját blogodról! (érdekességek, stb)
• Válaszolj, a 10+1 kérdésre!
• Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!
• Cseréljetek linket! 
• Küld tovább 5 embernek a díjat! 
• Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az erre blogra vezessen!
• Jelezd az általad díjazott blogján, hogy díjat kapott! 
• A bejegyzésbe másold be az egész szabályzatot és a kérdéseket! 

Akiknek küldeni szeretnénk a díjat:

Fly:Triumph-diadal

Diana:Save me: ments meg

Girl Belieber: What a Dick

Ramóna: The Key,

               B.I.T.C.H

               Just Game

5.dolog a blogunkról:

• A történet egy lányról szól, aki szülei halála miatt kerül Los Angelesbe.
• Unokatestvérén keresztül megismerkedik Justin Bieberrel.
• Belekeveredik a maffiába
• Sok veszteség éri a főszereplőt a történet során
• Egyik pillanatról a másikra változnak meg körülötte a dolgok

Kérdések:

Mikor kezdtél blogolni?

2016.május 29, vasárnap

Mi ihlette a történetedet?

Egy blog megfogta mindkettőnk figyelmét, ezért mi is valami ilyesmin alapuló történetet szerettünk volna

(A blog:http://justinegyfasz.blogspot.hu/p/fejezetek.html)

Milyen témában írsz szívesebben?

Romantikus, akció, esetleg fantasy

Melyik a kedvenc fejezeted a blogban?

A 9.fejezet

Milyen szokásaid vannak blogolás közben?

Próbáljuk minél eredetibbre írni a részt, konfliktusokat, és romantikát is belevéve

Kedvenc JB fanfic író?

*Girl Belieber (http://justinegyfasz.blogspot.hu/p/fejezetek.html)

*Fly (triumph-diadal-jb.blogspot.hu/?m=0)

*Diana (http://saveme-diana.blogspot.hu/)

Van aki segít/segített a blogírásban?

Nincs

Van olyan blogger akivel szoktál beszélgetni?
Mezei Zsuzsa

Mit mondanál azoknak, akik nem mernek belekezdeni a blogjukba, vagy akiknek kevés az olvasójuk?
Nem szabad feladni az írást. Az a lényeg hogy te szereted csinálni

Mondj pár szót az olvasóidról/olvasóidnak!
Nagyon cuki olvasóink vannak, mindig kulturáltan fogalmazzák meg a kritikájukat.
Köszönjük szépen hogy olvassátok, nagyon örülünk hogy nem fölöslegesen dolgozunk és nektek is tetszik:3

Nagyon Szépen köszönjuk mégegyszer!

Laura xoxo Laura

9.Fejezet-I Need You- I Become a Killer

Akármennyire is haragszom, ki kell juttatnom Justint, és el kell innen tűnnünk. Egy percet sem tudok tovább egy légtérbe lenni ezzel a hulladék "családdal" Másnap:
(zene:https://www.youtube.com/watch?v=FtXLks7kMPI) Arra keltem hogy valaki dörömböl az ajtómon. Odacsoszogtam az ajtóhoz és nem épp az a látvány fogadott mint amit vártam.. -Sziaa-Ariana..
- Azt hittem megint elszöktél-Ugrott nyakamba -Hali -Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, utána lelöktem magamról a kezeit. -Baj van? -Mosolya elveszett ahogy szemeimbe nézett -Tudod - Leült az ágyamra és intett hogy menjek oda - Kicsit megviselt ez az egész dolog.. -Az hogy megbasztad az egyik barátomat te lotyó- Ryan, és persze hogy nem láthattalak -Azt a ronda pofádat.. -Jaaj te is hiányoztál - Adott egy puszit az arcomra majd felállt és az ajtóm felé vette az irányt -De most mennem kell majd még beszélünk -válaszomat meg se várva becsukta az ajtót. Egyedül maradtam. Eszembe jutott anya, ha itt lenne meg tudná mondani mit csináljak.. Ahogy anyára gondoltam éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe. Apa, apára is szükségem van, Ryanre is, Amber néniékre is.. Szükségem van a családomra. A régi életemet akarom.. azt akarom hogy az a kocsi ami karambolozott anyáékkal ne legyen ott akkor.. Tudni akarom mi van Ryannel.. mi van, mi van ha még mindig a szobám padlóján fekszik? És mi van ha meg sem halt? És mi van ha ez az egész egy álom? Mi van ha csak nekimentem valaminek és bevertem a fejem, lehet hogy ezt csak képzelem és Ryanék még mindig a kocsiban ülnek én meg szerencsétlenül fekszem a padlón. Elmélkedésem közben vettem észre, hogy könnyeim patakokban folynak, és az ágyra esik egy-egy kósza könnycsepp. Furcsa érzés hogy a családom, a megszokott életem a szemem előtt hullik darabokra. Furcsa hogy az egyetlen ember akit a barátnőmnek tartottam a hátam mögött kúrogat azzal az emberrel aki talán segíthetne innen kijutni. Furcsa hogy az az egyetlen ember nem más, mint Justin.

Erőt véve magamon egyenesedtem fel az ágyról, majd könny cseppeimet letörölve siettem gardróbomhoz. Még ma eltűnök innen Justinnal. Valami ideillő, mégis hétköznapi ruhát próbáltam előkutatni. Miután nagy nehezen előkotorásztam néhány göncöt, magamra húztam őket, majd copfba kötöttem hajam. Minden kósza tincsemet próbáltam megfelelően elrendezni. Hogy jobb hatást érjek el, felvittem az arcomra a szokottnál sötétebb hatású sminket.
Fiókomból előhalásztam az Arianatól kapott fegyverem, majd kabátom zsebébe csúsztattam.
Késznek nyilvánítva magam léptem ki az ajtón. Magabiztosan lépdelve mentem végig a folyosón; míg nem szembejött az a személy akit most a legkevésbé kívántam.
-Hailey! Milyen csinos vagy! Hová ilyen sietősen?-nézett végig rajtam Ariana.
-Steve-ék, és Bob hol vannak?-löktem oda neki
-Steve-ék nincsenek itthon, apa pedig a..pincében..azt hiszem..
-Sajnálom, neked azt hiszem ez jobban fog fájni mint nekem..-néztem rá sajnálóan.
-Tessék?-értetlenkedett. Alig hogy kimondta kabátomból előhúzva a fegyvert céloztam lábára, majd meghúztam a ravaszt. Hatalmasat sikoltva rogyott össze a földön.
-Csss!-csitítgattam; majd szobájába vonszolva zártam rá az ajtót.
Akkor most jöhet Bob..
Mintha mi sem történt volna, lesiettem a lépcsőn, majd kisebb-nagyobb feltűnéssel rántottam fel a pinceajtót. Bob az összevert Justin felett állt, egy forró vasrudat tartva arcához. Fegyveremet ismét előkaptam, és habozás nélkül céloztam az életemet megkeserítő emberre.
-Hé!-szóltam nekik oda, mire mindketten odakapták fejüket.
-Angyalom, segítség nélkül is megtudom ölni ezt a fattyút, menj kérlek, és hagyd ezt a felnőttekre-mosolygott Bob.
-Ami azt illeti..-nevettem.-Nem őt akarom megölni.
-Ugye csak viccelsz?-gúnyolódott.-Bíztam benned, te meg hátba támadsz? Ez mégis mit jelentsen?
-Tönkre tetted az életemet..-csuklott el hangom, s közben könnyek szöktek szemembe.
-Hát itt van a kutya elásva!-kuncogott, és közben lassan lépdelt felém.
-Ha közelebb jössz, lelőlek!-próbáltam fenyegetőnek tűnni, kevés sikerrel.
-Ugyan már! Te a légynek sem ártanál drágám..tedd azt le és beszéljük meg a dolgokat.-Már csak néhány méternyire állt tőlem, amikor megállt.
-Nem, nem beszélünk meg semmit! Tűnj az életemből!!-üvöltöttem, majd fejére célozva meghúztam a ravaszt. A golyó célba ért, ezzel elterítve Bobot.
Justinhoz siettem, aki még félig eszméleténél volt.
-Szép volt...-nyöszörögte, közben féloldalas mosolyra húzva száját.
Mondatával mit sem törődve segítettem ki a székből, majd kezét átvetve vállamon siettünk a kijárat felé. Besegítettem Justint a legközelebbi furgon anyósülésére, aztán átkocogva a másik oldalra ültem be a volán mögé. Némi hezitálás után a kulcsot elfordítottam, ezzel beindítva az autót. A gázra tapostam; hangos gumi csikorgással hagytam el a volt maffia udvarának helyszínét. Néhány órányi kocsikázás után megálltam egy benzin kútnál tankolni. Miközben fizettem vettem még néhány szükséges dolgot: csokik, chipsek,innivalók, törlőkendő. Pipa.
Mindent bedobálva a hátsó ülésre szálltam be előre. A békésen szunyókáló Justinra néztem. A törlőkendőért, és a vízért hátra hajolva ültem vissza a helyemre. Letekertem a kupakot, az üveget kicsit megdöntöttem, ezzel benedvesítve a kendőt. Aztán eszembe jutott. Mióta vagyok én ezzel az emberrel kedves?
-Ébresztő aranyhaj!!-öntöttem arcába az üveg tartalmát.
-Mi a fasz?-kiáltott fel.
-Jó reggelt! Azaz..délutánt-mosolyogtam.
-Neked is..-morgott.-Hová megyünk?
-Mivel Bobot elintéztem..-felém kapta fejét.-Így nem kell menekülnünk, és maradhatunk. Tehát, haza.
-Megölted Bobot?
-Meg. -Nem is emlékszik?
Az autót beindítva vettem hazafelé az utat. Mivel Amberékhez nem állíthattam be, ezért Justinhoz mentünk. Beálltam a felhajtóra.Nagy nehezen kivettem a zsebéből a kulcsot és kinyitottam az ajtót. A bent lévő látványról inkább szót sem ejtenék. Azt hiszem a szemét már egy ideje itt büdösödhet...
Körbenéztem, megláttam a lépcsőt és elvonszoltam a feljáró elejéig. -Na innen te mész egyedül -Kezét vállamról ledobtam, és felindultam az emeletre. -Jó-jó -Hát a hangjából ítélve szerintem nem teljesen józan. Hátra fordultam hogy ellenőrizzem sikerül-e neki egyedül feljutni -Mi a fenét csinálsz?-Hátrafordultam, annyit látva hogy Justin a konyhában áll, és zabálja a hűtőt. -Ja -Mi az hogy ja? Nem ez a megfelelő válasz a kérdésemre. -Most rád fér egy jó hosszú alvás Oda mentem hozzá, megfogtam a kezét, és elindultam vele az emeletre. -Várj kicsim -Kicsim? - Tudod hogy szeretlek ugye? -Kacéran elmosolyodott és közelebb jött - De a kaját is szeretem -Kicsit elnevette magát -Nem vagyok neked semmi - Belenéztem a szemeibe hogy nyomatékosítsam az előbb elhangzottakat. De amit ott láttam... soha nem volt még ilyen közel. Gyönyörű csokoládé barna szemei csak úgy csillogtak. Fogalmam sincs mi történt de elmélkedésemet az szakította félbe hogy megéreztem Justin kezeit a fenekemen, majd belemarkolt. -M-Mit- Nem engedte hogy befejezzem mondókámat ugyanis nekilökött a falnak és megcsókolt. -Shh -Ajkaimba nyögte jelezve hogy hallgassak. Nyelve bejutásért könyörgött mikor én észbe kaptam és ellöktem magamtól. Más helyzetben esküszöm élvezném is de ez nem épp megfelelő időpont.. Jézus Hailey ne gondolj ilyenekre. -Szóval így játszunk -Ajkai ismét vészesen közeledtek az enyémekhez, ezáltal én ismét a falnak nyomódtam. Szerencsére hamar észbe kaptam és elfordítottam fejem, így csak egy puszit kaptam. Elegem lett, ennek a gyereknek még rosszulléti állapotban is életben vannak a hormonjai? -Sehogy sem játszunk - Ellöktem magamtól és kirohantam az ajtón.

(zene:https://www.youtube.com/watch?v=sGwcfWjRc8g)

A ház közelében volt egy kis erdő, így annyiban maradtam, sétálok ott egy kicsit, míg kiszellőztetem a fejem. A madarak csiripelése, és a természet zajai lenyugtatón hatották rám és elmémre. Tudtam, hogy nem szabad túlságosan elgyönyörködnöm a tájon mert nem szeretném hogy az történjen mint a múltkor. Leültem egy fa tövében és egy nagyot szippantottam a levegőből. Egy kis idő múlva felálltam és vissza indultam a házba. Mikor a ház elé értem, elmondtam gyorsan egy imát nehogy lent találjam a nappaliban. Halkan lenyomtam a kilincset majd beléptem. Sehol nem égett a villany; ebből arra következtettem hogy Justin valószínűleg lepihent. Lekaptam magamról cipőm és kabátom, majd azzal a lendülettel levágódtam a kanapéra. Nem vagyok hajlandó Justin közelébe menni, ezért itt töltöm az éjszakát. Egész este a szavain járt az eszem. Szöget ütöttek a fejemben. Talán érez irántam valamit? Későre járhatott már mire nehezen, de elnyomott az álom. Reggel intenzív koppanásokra lettem figyelmes a lépcső felől. Felültem a kanapén, majd vártam hogy leérjen az a személy akire számítottam. Justin kezében egy bőrönddel állt a nappaliban, közben engem nézett. -Ezt mégis mire véljem?-mutattam a fekete bőrönd felé. -El kell mennem. -Várj egy kicsit, nekem most túl korán van ehhez -beletúrtam a hajamba- Mi van? -Hails, nem érted..te itthon maradsz. -Megvakarta a tarkóját és olyan fejet vágott mint aki titkol valamit. -Dehogy maradok! Nekem csak szinte te maradtál.. -Lesütöttem tekintetemet mert féltem, újra elsírom magam és szerintem így sincs rólam valami jó véleménnyel. A tegnap estét leszámítva.. -Ugyan már! Menj haza Amberékhez!-köpte felém a szavakat, amik borzasztó rosszul estek -Justin, kérlek! Hisz tegnap..-sütöttem le tekintetem. -Nem jelentett semmit! Bob bedrogozott, mit hittél?-nevetett.-Te szépen itthon maradsz a formás kis seggeden; van még elég dolgod.-sóhajtott. -Mikor jössz haza?-kaptam felé fejem. -Nem jövök vissza..soha. Mennem kell, lekésem a gépem. -Várj! Mi van? -Felpattantam a helyemről és felé fordultam- Mi az hogy soha? Amber néniéken kívül nincs senkim, most pedig hogy Ryan is itt hagyott te is fogod magadat és elmész? Tudtam hogy itt már nem fogom tovább bírni; visszaestem a kanapéra és elkezdtem sírni. -Sajnálom -Justin halkan kinyögte ezt a szót. Hallottam hogy nyílik az ajtó majd majd becsukódik. Elment. Tényleg képes így itt hagyni? Mi az hogy nekem itt van dolgom? És a tegnapi? Nyilván nem én kényszerítettem, ha nem lököm el még az elején simán megerőszakol. Nem. Nem hagyhatom hogy csak úgy eltűnjön.. Utána kell mennem. Kinyitottam az ajtót, és láttam hogy most száll be a taxiba. -Justin! -Kirohantam, és tudtam milyen hülyén nézek ki de nem álltam meg. -Menj vissza! -Parancsolt de mit sem törődve szavával szorosan megöleltem. -Nem hagyhatsz itt.

LauraxoxoLaura

8.Fejezet-I Need You-Dead

~Halál

Justin szemszöge: Megbeszéltem mindent, holnap már Kanadában kell lennünk. Hol vannak Ryanék? Kint hagytak? Inkább bemegyek.. Beléptem az ajtón és az emeletről hangokat hallottam. Ez egy igazán ismerős hang. Bazd meg, ez Bob!

Kettesével szeltem felfelé a lépcsőfokokat, míg az ajtóhoz nem értem. Habozás nélkül rontottam be oda. Szemem először Hailey-en akadt meg, aki a ágyban feküdt mozdulatlanul. Néhány pillanattal később a székhez kötözött Ryant, és a többieket is észrevettem.
-Mi folyik itt?-keltem ki magamból, és Bob felé vettem az irányt.
-Hé öcskös! Ha nem maradsz egy helyben, egy golyót repítek a helyes kis fejedbe-fenyegetőzött az egyik hústorony.

Hailey szemszöge:
Gyomrom görcsbe rándult, ahogy meghallottam ezt a mondatot. Fel kell kelnem, és meg kell akadályoznom hogy bármi bajuk essen. Gyerünk Hailey, menni fog! Először próbáltam szemeimet kinyitni, majd fészkelődni kezdtem. Ez az, így tovább!-Bíztattam magam Nem hittem hogy sikerülni fog; felültem az ágyban, majd körbenéztem a szobában.
-Hailey ! Vártam már hogy újra találkozhassunk!-ölelt meg Bob.-Hiányoztál.
-Te is nekem..-mosolyogtam. Na még mit nem-Engedd el őket!-mutattam a két fiú felé.
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Visszajössz velünk haza!-dörzsölgette kezeit
-NE!! Hailey ne menj bele!-kiabált Ryan.
-Hallgass!-üvöltött Bob.
-Hailey, kérlek ne menj bele!-könyörgött Ry.
-Azt mondtam, hallgass!!!-Emelte pisztolyát Bob, majd meghúzta a ravaszt.

Hatalmas sikoltás hagyta el számat, mire sós könnyeim patakként árasztották el arcomat.
-Nee!-üvöltöttem.
Justin mozdulatlanul állt, de látszott rajta, hogy valami összetört benne.
-Hogy tehetted?-kérdeztem még mindig üvöltve.Hasam kezdett megfájdulni a sírástól, a könnyek egyre jobban csípték szememet.
-Mondtam, hogy fogja be a kibaszott pofáját..-sziszegte.
-Mit akarsz még tőlem ezek után?
-Gyere vissza hozzánk, vagy ezt a loboncost is megöljük itt-mutatott Justinra.
-Kérlek, ne tedd!-kaptam kezeimet arcomhoz.-Visszamegyek! De őt hagyd!
-Ez a beszéd-mosolygott gonoszan.-Gyere tündérem!-Jött felém, majd könnyedén karjaiba kapott.
A kocsi hátsó ülésére ültetett, ő pedig beült a volán mögé, és gázt adott
-És a fiúk?-kérdeztem szipogva.
-Ők is már bizonyára elindultak.
Az út nagy részét azzal töltöttem, hogy a nadrágom mintájának tanulmányozásával foglalkoztam. Mikor felnéztem, egyből észrevettem az ismerős környezetet. Hát újra itt vagyok...
Bob beállt a felhajtóra, majd kisegített az autóból. Félve lépkedtem az ajtó felé, de nagy neheztelés után erőt vettem magamon és benyitottam.
-Drágám! Megjöttünk! Nézd ki van itt!-kiabált Bob.
A lépcső tetején egy vörös hajú lányka álldogált. Ariana volt az.
-Szia..-mosolyogtam rá.
Ő futni kezdett felém, majd rám ugrott és szorosan megölelt.
-Ha még egyszer elmész..esküszöm megöllek-nevetett.
-Nem fog előfordulni,-pusziltam meg arcát.
-Gyere, menjünk fel. Van mit megmagyaráznod.
Ariana szobájába vettük az irányt, majd miután beléptünk ő kulcsra zárta az ajtót. Kérdően néztem rá, mire szekrényéhez vette az irányt, és egy fekete stukit halászott onnan elő.
-Hát ez?..-mutattam a kezében lévő tárgyra.
-Legyen nálad. Önvédelem-mosolygott.
-De gőzöm sincs hogy kell egy ilyet használni..
-Nem nagy Was ist das.-nevetett.-Csak célozz, és lőjj.-bólintottam majd elvettem tőle a pisztolyt.
-Mesélj, mi történt-ült le az ágy szélére, majd maga melett megpaskolta az üres helyet.-Sóhajtottam.
-Bob megüölte Ryant..-sütöttem le szemem.
-Hm.Várható volt.
-Tessék?
-Bármit megtett volna azért hogy hazagyere. A család tagja lettél-mosolygott, és egy kószatincset simított fülem mögé.
Nem volt sok kedvem beszélgetni Arianával, így szobámba vettem az irányt. Ágyamra dobtam magam, próbáltam elaludni. Épp a kiskaput kezdtem volna átlépni, mire ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Kintről jött. Feltápászkodtam, majd résnyire nyitottam enyémet. Észrevétlenül kezdtem követni a lányt. Ő megállt a pince lejárati ajtaja előtt, mire gyorsan visszabújtam a fal mögé. Ő körülnézett, majd benyitott; és eltűnt. Tétovázás nélkül utána eredtem. Beszélgetést hallottam. Nagyon ismerős volt a másik hang...közelebb merészkedtem; halk kuncogásra lettem figyelmes, mire fejemet kidugtam a fal mögül. Ariana, és Justin szinte falták egymást. Számhoz kaptam kezem, próbáltam megállni a sírást. Nem értem miért fáj őket így látnom. A csendet sóhajtózás, majd nyögdécselés váltotta fel. Ne..mond hogy nem az amire gondolok..időbe telt mire észrevettem hogy arcomat eláztatták könnyeim.
-Máskor is megismételhetnénk-hallottam meg Justin önelégült hangját.
-Ez volt a búcsú szex szívem.-nevetett a ribanc.-Apám elfog intézni.
-Nem tudnád lebeszélni?
-Nem az én dolgom drága-nevetett. Legszívesebben kikaparnám a szemét..-Na mennem kell, kitartást!
Lépteket hallottam, mire felpattantam, és bebújtam az egyik álvány mögé. Nem vett észre. Vártam még néhány percet, aztán visszasiettem szobámba.Gyűlölet járta át egész testem. Akármennyire is haragszom, ki kell juttatnom Justint, és el kell innen tűnnünk. Egy percet sem tudok tovább egy légtérbe lenni ezzel a hulladék "családdal"

LauraxoxoLaura

7.Fejezet-I Need You-I find you

~I find you

-Ja, és ha még egyszer elcsórod a kocsimat-hatásszünet- neked kampec. -a magasság különbség miatt csak a hajamba tudta motyogni mondandóját. Éreztem hogy mosolyog. Inkább nem válaszoltam, csak visszamentem Ryan-hez aki kérdően nézett rám. -Ez..? -kérdezte, gondolom hallotta hogy Bieber valamit motyogott nekem. Egy kéz legyintéssel nyugtáztam a dolgot mert nem gondoltam hogy bármi érdekes volt a mi kis "párbeszédünkben". -Szóval miújság? -Próbáltam oldani a hangulatot, ami kevés sikerrel ment. -Miújság? -ismételte előbbi mondatom- Komolyan? Hetekre eltűnsz, mindenki tok aggódott érted, és csak ennyit tudsz mondani? - Morogta egy amolyan "ezt te sem gondotad komolyan hát elraboltak ember!" hangsúllyal. Megforgattam szemeimet és inkább előresétáltam a két fiút magam mögött hagyva. Kb 3 perce sétálhattunk miután eszembe jutott hogy meg kéne kérdezzem a srácokat hogy igazából hova is megyünk. Gondolatmenetem közben furcsa érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Hátrapillantottam. Justin tekintete égette az egész testemet. Egész végig engem nézett? -Fiúk, hol van a kocsi?-Kiabáltam nekik hátra -5 perc és ott vagyunk, egy ösvény mellett parkoltam le. -Jó....-sóhajtottam. Eltelt 5 perc, 10perc, de még mindig sétáltunk. -Biztos hogy jó irányba jöttünk?-kérdeztem. -Teljesen! -Figyelj haver, nem úgy tűnik!-szólt Ryan. Justin elvigyorodott. Mindketten kérdően néztünk rá. Kikapta zsebéből a slussz kulcsot, majd megnyomta a kocsinyitó gombot. A hátunk mögött néhány méterre szólalt meg a kocsi nyitódó hangja. Össze néztünk Ryannel. Rajta is ugyanaz a meglepettség látszott mint rajtam. -Ha nem akartok itt aludni,-nézett végig rajtam, majd megnyalta száját.-akkor szálljunk be a kocsiba, és húzzunk innen a francba! Mivel roppant türelmes ember vagyok, ezért elszámoltam 10-ig, majd előre sietve mentem a kocsihoz. Míg ők ketten beültek előre, én addig hátul az ülésen foglaltam le magam a felsőmből kiálló cérna szállal. Hallottam hogy ketten elől beszélgetnek, de inkább súgdolóznak; Justin hátrapillantott felém, én pedig gyorsan úgy tettem mintha elaludtam volna.

-El kell tűnnünk valahova..-kezdte Justin. -És mégis hova? Mi lesz az anyámékkal? -Bobot ők nem érdeklik. Haileyt akarja. És ahogy én ismerem, addig nem áll le míg vissza nem kapja. -És mégis hová szeretnél menni?-sóhajtott. -Kanadába. -Kanadába?? -Igen. Ha minden igaz, ott már tehetetlen. Nem az ő területe. Oda kell mennünk. -És mit mondjak anyáméknak, hová megyek? És Hailey? -Róla ne szólj semmit! Te pedig már elég idős vagy! Beállunk egy másik maffia klánhoz, és majd valahogy összeszedjük magunkat. Döbbenten hallgattam végig a beszélgetésüket. Egyre hevesebben vettem a levegőt, ezért kezeimet az ajkaimhoz, és az orromhoz szorítottam. Gondolom azt hihették rosszat álmodom, mert rám sem hederítettek..fiúk. -Mikor induljunk? -Már holnap! Minél hamarabb, annál kevesebb az esélye hogy megtaláljanak.- Megálltunk.-Hagyd csak majd én beviszem. Ryan gondolom bólintott, mert nem hallottam hogy bármit is válaszolt volna. Kinyitódott a hátsó ajtó. Két kar fonódott a testem köré. Egyik a hátam mögé, másik a lábaim hajlatába. Biztonságban éreztem magam kezeiben. Lábával kilökte az ajtót, majd a szobába vitt. Letett az ágyra, mire kinyitottam szemeimet. Ismeretlen volt minden. Ijedtemben hirtelen felültem az ágyban. -Hol vagyok? Ryan? -Cssh! Semmi baj. Nálam vagytok. Aludj nyugodtan-mosolygott. Hallgattam rá, ezért lassan visszafeküdtem. Ő betakart, majd odahajolt hozzám. Hezitált. Az ajkaimat méregette. De végül nem tette meg; helyette ajkait nyakamon húzta lágyan végig, majd végén megcsókolta. Halk nyögés hagyta el számat, ami láthatólag őt is beindította. Felém mászott, én pedig kezeimet mellkasára helyeztem. Nyakamat kezdte szívni. Mire észbe kaptam, már felsőmet próbálta levenni. -Állj! -Mi a baj?-szájra puszit akart adni de nem jött neki össze, elfordítottam a fejemet -Menj ki!! -De.. -Azt mondtam, menj ki!!-keltem ki magamból, közben az ajtó felé mutattam. Megigazította pólóját, majd fogta magát és kiment. Ajkaim kicsit felduzzadtak.Hozzáértem nyakamhoz, ahol az előbb kiszívta. Égett. Holnapra nyoma marad..hogyan nézzek így Ry szemébe?Szégyenlem magam. Hogyan tehettem ilyet? Megengedtem neki...hogy hozzámérjen...

Fényesség, ennyit láttam. -Hülye nap. -morogtam magam elé -Ébren vagy? -Hallottam meg Ry hangját -P-persze - várjunk, most Justinéknál fekszem és a tegnap este, te jó ég a tegnap este! Kezemet nyakamra helyeztem de nem éreztem semmit. Hirtelen felültem, vagyis próbáltam de valamit lefejeltem. -Auu ...a fejem -Rosszat álmodtál, és fel akartalak ébreszteni, mert már nem bírtam nézni ahogy szenvedsz -halványan elmosolyodott a mellettem ülő személy. -Kissé beverted a fejed a támlába-kuncogott. Hát persze a kocsi háttámlája. Várjunk, a kocsi?? Milyen kocsi?? -H-hogy kerülök ide?? Eddig az ágyban aludtam nem?-Ahogy Ry válaszolhatott volna, kinyitódott a kocsi ajtaja. -Mondanunk kell valamit.-szólt Justin -M-mit? - megdörzsöltem a szemem mert még most sem értem mi történik -El kell költöznünk. -Ryan a szemembe nézett, láttam rajta a komolyságot, és hogy nem csak szivat

-Elköltözni? Hova?? -Kitágult szemekkel néztem Justinra és Ryanre felváltva

-Kanadába -Na jó ezek csak szivatnak. Halványan elmosolyodtam és visszadőltem az ülésre

-Jó vicc -kicsit nevettem

-Miféle vicc? -Justin Ryanre nézett majd egyszerre rám

-Várj ez komoly? -újra felültem és egy pillanatra kinéztem az ablakon. A házunk, a házunk előtt állunk.

-Én most inkább bemegyek -Kipattantam a kocsiból és betrappoltam a házba

-Hailey várj! - Ryan utánam kiáltott mire én rácsaptam az ajtót

Felrohantam a szobámba, de várjunk Amber néniék?

-Amb..-Hirtelen iszonyatos fájdalmat éreztem a fejem hátsó részén. Érzem ahogy a földre esek és minden elsötétül.

-Mi a fenéért kellett leütnöd te szerencsétlen -Hallottam egy ismerős, rekedtes férfihangot

-Kussoljatok már! Az egyik elhajtott, ezt a csávót meg elkaptuk az a lényeg. Majd ha felébrednek kifaggatjuk őket. Azt-azthiszem ez.. ez Bob? Hát persze, a másik kettő pedig Luke és Steve..

-Azt hittem nem ő az -Egy újabb ismerős férfihang -Addig takarítsátok már el a csajt -Ez a hang már ismeretlen volt számomra.

Hirtelen két kezet éreztem a hátamnál, és a térdhajlataimnál. Fel akartam kelni, de egyszerűen nem ment. A szememet megpróbáltam kinyitni, de mintha kisebb súlyok nehezítették volna annak kinyitását..

Lefektettek valahová, talán egy ágyra.

-E-engedjék el! -Ez, ez Ryan? -Kuss van - Bob hangján érezni lehetett a feszültséget -Ne bántsd őt! Mi tehetünk róla! - Miről beszél Ryan? -Én bántani? Őt? -Itt gondolom rám célzott- tudod te ki vagyok én? -Sajnos igen Elkezdtem mocorogni az ágyon, bár nagyon el volt mindenem zsibbadva és nem ment

-Szerintem ezt máshogy is meg lehet beszélni..

-Velem nem ajánlatos kekeckedni értetted? Tisztában vagy vele hogy akár meg is ölhetünk?-Ennél a mondatnál összerándult a gyomrom, és szerintem Ryannek is -Ölj meg, de őt ne bántsd! -Miért akarna engem bántani Bob? Miről beszél Ryan? Ekkor meghallottam egy igazán ismerős hangot -És megérkezett a megmentő-szarkazmus volt Steve hangjában közben lépteket hallottam és egy kattanást. Justin szemszöge:

Megbeszéltem mindent, holnap már Kanadában kell lennünk. Hol vannak Ryanék? Kint hagytak? Inkább bemegyek.. Beléptem az ajtón és az emeletről hangokat hallottam. Ez egy igazán ismerős hang. Bazd meg, ez Bob!

LauraxoxoLaura