2016. július 24., vasárnap

Justin Bieber Blog Award

#díj 1: Köszönjük Csengének!

Szabályok!!
  • Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad! 
  • Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!
  • Írj 5 dolgot az illető blogjáról! (történetről, designról, szereplőkről)
  • Írj 5 dolgot a saját blogodról! (érdekességek, stb)
  • Válaszolj, a 10+1 kérdésre!
  • Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!
  • Cseréljetek linket! 
  • Küld tovább 5 embernek a díjat! 
  • Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az erre blogra vezessen!
  • Jelezd az általad díjazott blogján, hogy díjat kapott! 
  • A bejegyzésbe másold be az egész szabályzatot és a kérdéseket! 
Akiknek küldeni szeretnénk a díjat:
Fly:Triumph-diadal
Diana:Save me: ments meg
Girl Belieber: What a Dick
Ramóna: The Key,
               B.I.T.C.H
               Just Game

5.dolog a blogunkról:
  • A történet egy lányról szól, aki szülei halála miatt kerül Los Angelesbe.
  • Unokatestvérén keresztül megismerkedik Justin Bieberrel.
  • Belekeveredik a maffiába
  • Sok veszteség éri a főszereplőt a történet során
  • Egyik pillanatról a másikra változnak meg körülötte a dolgok

Kérdések:

Mikor kezdtél blogolni?
2016.május 29, vasárnap

Mi ihlette a történetedet?
Egy blog megfogta mindkettőnk figyelmét, ezért mi is valami ilyesmin alapuló történetet szerettünk volna

Milyen témában írsz szívesebben?
Romantikus, akció, esetleg fantasy

Melyik a kedvenc fejezeted a blogban?
A 9.fejezet

Milyen szokásaid vannak blogolás közben?
Próbáljuk minél eredetibbre írni a részt, konfliktusokat, és romantikát is belevéve

Kedvenc JB fanfic író?

Van aki segít/segített a blogírásban?
Nincs

Van olyan blogger akivel szoktál beszélgetni?

Mezei Zsuzsa

Mit mondanál azoknak, akik nem mernek belekezdeni a blogjukba, vagy akiknek kevés az olvasójuk?

Nem szabad feladni az írást. Az a lényeg hogy te szereted csinálni

Mondj pár szót az olvasóidról/olvasóidnak!

Nagyon cuki olvasóink vannak, mindig kulturáltan fogalmazzák meg a kritikájukat.
Köszönjük szépen hogy olvassátok, nagyon örülünk hogy nem fölöslegesen dolgozunk és nektek is tetszik:3


Nagyon Szépen köszönjuk mégegyszer!
Laura xoxo Laura


2016. július 23., szombat

9.Fejezet-I Need You- I Become a Killer

Akármennyire is haragszom, ki kell juttatnom Justint, és el kell innen tűnnünk. Egy percet sem tudok tovább egy légtérbe lenni ezzel a hulladék "családdal" Másnap:
(zene:https://www.youtube.com/watch?v=FtXLks7kMPI) Arra keltem hogy valaki dörömböl az ajtómon. Odacsoszogtam az ajtóhoz és nem épp az a látvány fogadott mint amit vártam.. -Sziaa-Ariana..
- Azt hittem megint elszöktél-Ugrott nyakamba -Hali -Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, utána lelöktem magamról a kezeit. -Baj van? -Mosolya elveszett ahogy szemeimbe nézett -Tudod - Leült az ágyamra és intett hogy menjek oda - Kicsit megviselt ez az egész dolog.. -Az hogy megbasztad az egyik barátomat te lotyó- Ryan, és persze hogy nem láthattalak -Azt a ronda pofádat.. -Jaaj te is hiányoztál - Adott egy puszit az arcomra majd felállt és az ajtóm felé vette az irányt -De most mennem kell majd még beszélünk -válaszomat meg se várva becsukta az ajtót. Egyedül maradtam. Eszembe jutott anya, ha itt lenne meg tudná mondani mit csináljak.. Ahogy anyára gondoltam éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe. Apa, apára is szükségem van, Ryanre is, Amber néniékre is.. Szükségem van a családomra. A régi életemet akarom.. azt akarom hogy az a kocsi ami karambolozott anyáékkal ne legyen ott akkor.. Tudni akarom mi van Ryannel.. mi van, mi van ha még mindig a szobám padlóján fekszik? És mi van ha meg sem halt? És mi van ha ez az egész egy álom? Mi van ha csak nekimentem valaminek és bevertem a fejem, lehet hogy ezt csak képzelem és Ryanék még mindig a kocsiban ülnek én meg szerencsétlenül fekszem a padlón. Elmélkedésem közben vettem észre, hogy könnyeim patakokban folynak, és az ágyra esik egy-egy kósza könnycsepp. Furcsa érzés hogy a családom, a megszokott életem a szemem előtt hullik darabokra. Furcsa hogy az egyetlen ember akit a barátnőmnek tartottam a hátam mögött kúrogat azzal az emberrel aki talán segíthetne innen kijutni. Furcsa hogy az az egyetlen ember nem más, mint Justin.


Erőt véve magamon egyenesedtem fel az ágyról, majd könny cseppeimet letörölve siettem gardróbomhoz. Még ma eltűnök innen Justinnal. Valami ideillő, mégis hétköznapi ruhát próbáltam előkutatni. Miután nagy nehezen előkotorásztam néhány göncöt, magamra húztam őket, majd copfba kötöttem hajam. Minden kósza tincsemet próbáltam megfelelően elrendezni. Hogy jobb hatást érjek el, felvittem az arcomra a szokottnál sötétebb hatású sminket.
Fiókomból előhalásztam az Arianatól kapott fegyverem, majd kabátom zsebébe csúsztattam.
Késznek nyilvánítva magam léptem ki az ajtón. Magabiztosan lépdelve mentem végig a folyosón; míg nem szembejött az a személy akit most a legkevésbé kívántam.
-Hailey! Milyen csinos vagy! Hová ilyen sietősen?-nézett végig rajtam Ariana.
-Steve-ék, és Bob hol vannak?-löktem oda neki
-Steve-ék nincsenek itthon, apa pedig a..pincében..azt hiszem..
-Sajnálom, neked azt hiszem ez jobban fog fájni mint nekem..-néztem rá sajnálóan.
-Tessék?-értetlenkedett. Alig hogy kimondta kabátomból előhúzva a fegyvert céloztam lábára, majd meghúztam a ravaszt. Hatalmasat sikoltva rogyott össze a földön.
-Csss!-csitítgattam; majd szobájába vonszolva zártam rá az ajtót.
Akkor most jöhet Bob..
Mintha mi sem történt volna, lesiettem a lépcsőn, majd kisebb-nagyobb feltűnéssel rántottam fel a pinceajtót. Bob az összevert Justin felett állt, egy forró vasrudat tartva arcához. Fegyveremet ismét előkaptam, és habozás nélkül céloztam az életemet megkeserítő emberre.
-Hé!-szóltam nekik oda, mire mindketten odakapták fejüket.
-Angyalom, segítség nélkül is megtudom ölni ezt a fattyút, menj kérlek, és hagyd ezt a felnőttekre-mosolygott Bob.
-Ami azt illeti..-nevettem.-Nem őt akarom megölni.
-Ugye csak viccelsz?-gúnyolódott.-Bíztam benned, te meg hátba támadsz? Ez mégis mit jelentsen?
-Tönkre tetted az életemet..-csuklott el hangom, s közben könnyek szöktek szemembe.
-Hát itt van a kutya elásva!-kuncogott, és közben lassan lépdelt felém.
-Ha közelebb jössz, lelőlek!-próbáltam fenyegetőnek tűnni, kevés sikerrel.
-Ugyan már! Te a légynek sem ártanál drágám..tedd azt le és beszéljük meg a dolgokat.-Már csak néhány méternyire állt tőlem, amikor megállt.
-Nem, nem beszélünk meg semmit! Tűnj az életemből!!-üvöltöttem, majd fejére célozva meghúztam a ravaszt. A golyó célba ért, ezzel elterítve Bobot.
Justinhoz siettem, aki még félig eszméleténél volt.
-Szép volt...-nyöszörögte, közben féloldalas mosolyra húzva száját.
Mondatával mit sem törődve segítettem ki a székből, majd kezét átvetve vállamon siettünk a kijárat felé. Besegítettem Justint a legközelebbi furgon anyósülésére, aztán átkocogva a másik oldalra ültem be a volán mögé. Némi hezitálás után a kulcsot elfordítottam, ezzel beindítva az autót. A gázra tapostam; hangos gumi csikorgással hagytam el a volt maffia udvarának helyszínét. Néhány órányi kocsikázás után megálltam egy benzin kútnál tankolni. Miközben fizettem vettem még néhány szükséges dolgot: csokik, chipsek,innivalók, törlőkendő. Pipa.
Mindent bedobálva a hátsó ülésre szálltam be előre. A békésen szunyókáló Justinra néztem. A törlőkendőért, és a vízért hátra hajolva ültem vissza a helyemre. Letekertem a kupakot, az üveget kicsit megdöntöttem, ezzel benedvesítve a kendőt. Aztán eszembe jutott. Mióta vagyok én ezzel az emberrel kedves?
-Ébresztő aranyhaj!!-öntöttem arcába az üveg tartalmát.
-Mi a fasz?-kiáltott fel.
-Jó reggelt! Azaz..délutánt-mosolyogtam.
-Neked is..-morgott.-Hová megyünk?
-Mivel Bobot elintéztem..-felém kapta fejét.-Így nem kell menekülnünk, és maradhatunk. Tehát, haza.
-Megölted Bobot?
-Meg. -Nem is emlékszik?
Az autót beindítva vettem hazafelé az utat. Mivel Amberékhez nem állíthattam be, ezért Justinhoz mentünk. Beálltam a felhajtóra.Nagy nehezen kivettem a zsebéből a kulcsot és kinyitottam az ajtót. A bent lévő látványról inkább szót sem ejtenék. Azt hiszem a szemét már egy ideje itt büdösödhet...
Körbenéztem, megláttam a lépcsőt és elvonszoltam a feljáró elejéig. -Na innen te mész egyedül -Kezét vállamról ledobtam, és felindultam az emeletre. -Jó-jó -Hát a hangjából ítélve szerintem nem teljesen józan. Hátra fordultam hogy ellenőrizzem sikerül-e neki egyedül feljutni -Mi a fenét csinálsz?-Hátrafordultam, annyit látva hogy Justin a konyhában áll, és zabálja a hűtőt. -Ja -Mi az hogy ja? Nem ez a megfelelő válasz a kérdésemre. -Most rád fér egy jó hosszú alvás Oda mentem hozzá, megfogtam a kezét, és elindultam vele az emeletre. -Várj kicsim -Kicsim? - Tudod hogy szeretlek ugye? -Kacéran elmosolyodott és közelebb jött - De a kaját is szeretem -Kicsit elnevette magát -Nem vagyok neked semmi - Belenéztem a szemeibe hogy nyomatékosítsam az előbb elhangzottakat. De amit ott láttam... soha nem volt még ilyen közel. Gyönyörű csokoládé barna szemei csak úgy csillogtak. Fogalmam sincs mi történt de elmélkedésemet az szakította félbe hogy megéreztem Justin kezeit a fenekemen, majd belemarkolt. -M-Mit- Nem engedte hogy befejezzem mondókámat ugyanis nekilökött a falnak és megcsókolt. -Shh -Ajkaimba nyögte jelezve hogy hallgassak. Nyelve bejutásért könyörgött mikor én észbe kaptam és ellöktem magamtól. Más helyzetben esküszöm élvezném is de ez nem épp megfelelő időpont.. Jézus Hailey ne gondolj ilyenekre. -Szóval így játszunk -Ajkai ismét vészesen közeledtek az enyémekhez, ezáltal én ismét a falnak nyomódtam. Szerencsére hamar észbe kaptam és elfordítottam fejem, így csak egy puszit kaptam. Elegem lett, ennek a gyereknek még rosszulléti állapotban is életben vannak a hormonjai? -Sehogy sem játszunk - Ellöktem magamtól és kirohantam az ajtón.

A ház közelében volt egy kis erdő, így annyiban maradtam, sétálok ott egy kicsit, míg kiszellőztetem a fejem. A madarak csiripelése, és a természet zajai lenyugtatón hatották rám és elmémre. Tudtam, hogy nem szabad túlságosan elgyönyörködnöm a tájon mert nem szeretném hogy az történjen mint a múltkor. Leültem egy fa tövében és egy nagyot szippantottam a levegőből. Egy kis idő múlva felálltam és vissza indultam a házba. Mikor a ház elé értem, elmondtam gyorsan egy imát nehogy lent találjam a nappaliban. Halkan lenyomtam a kilincset majd beléptem. Sehol nem égett a villany; ebből arra következtettem hogy Justin valószínűleg lepihent. Lekaptam magamról cipőm és kabátom, majd azzal a lendülettel levágódtam a kanapéra. Nem vagyok hajlandó Justin közelébe menni, ezért itt töltöm az éjszakát. Egész este a szavain járt az eszem. Szöget ütöttek a fejemben. Talán érez irántam valamit? Későre járhatott már mire nehezen, de elnyomott az álom. Reggel intenzív koppanásokra lettem figyelmes a lépcső felől. Felültem a kanapén, majd vártam hogy leérjen az a személy akire számítottam. Justin kezében egy bőrönddel állt a nappaliban, közben engem nézett. -Ezt mégis mire véljem?-mutattam a fekete bőrönd felé. -El kell mennem. -Várj egy kicsit, nekem most túl korán van ehhez -beletúrtam a hajamba- Mi van? -Hails, nem érted..te itthon maradsz. -Megvakarta a tarkóját és olyan fejet vágott mint aki titkol valamit. -Dehogy maradok! Nekem csak szinte te maradtál.. -Lesütöttem tekintetemet mert féltem, újra elsírom magam és szerintem így sincs rólam valami jó véleménnyel. A tegnap estét leszámítva.. -Ugyan már! Menj haza Amberékhez!-köpte felém a szavakat, amik borzasztó rosszul estek -Justin, kérlek! Hisz tegnap..-sütöttem le tekintetem. -Nem jelentett semmit! Bob bedrogozott, mit hittél?-nevetett.-Te szépen itthon maradsz a formás kis seggeden; van még elég dolgod.-sóhajtott. -Mikor jössz haza?-kaptam felé fejem. -Nem jövök vissza..soha. Mennem kell, lekésem a gépem. -Várj! Mi van? -Felpattantam a helyemről és felé fordultam- Mi az hogy soha? Amber néniéken kívül nincs senkim, most pedig hogy Ryan is itt hagyott te is fogod magadat és elmész? Tudtam hogy itt már nem fogom tovább bírni; visszaestem a kanapéra és elkezdtem sírni. -Sajnálom -Justin halkan kinyögte ezt a szót. Hallottam hogy nyílik az ajtó majd majd becsukódik. Elment. Tényleg képes így itt hagyni? Mi az hogy nekem itt van dolgom? És a tegnapi? Nyilván nem én kényszerítettem, ha nem lököm el még az elején simán megerőszakol. Nem. Nem hagyhatom hogy csak úgy eltűnjön.. Utána kell mennem. Kinyitottam az ajtót, és láttam hogy most száll be a taxiba. -Justin! -Kirohantam, és tudtam milyen hülyén nézek ki de nem álltam meg. -Menj vissza! -Parancsolt de mit sem törődve szavával szorosan megöleltem. -Nem hagyhatsz itt.


LauraxoxoLaura



2016. július 9., szombat

8.Fejezet-I Need You-Dead

~Halál

Justin szemszöge: Megbeszéltem mindent, holnap már Kanadában kell lennünk. Hol vannak Ryanék? Kint hagytak? Inkább bemegyek.. Beléptem az ajtón és az emeletről hangokat hallottam. Ez egy igazán ismerős hang. Bazd meg, ez Bob!

Kettesével szeltem felfelé a lépcsőfokokat, míg az ajtóhoz nem értem. Habozás nélkül rontottam be oda. Szemem először Hailey-en akadt meg, aki a ágyban feküdt mozdulatlanul. Néhány pillanattal később a székhez kötözött Ryant, és a többieket is észrevettem.
-Mi folyik itt?-keltem ki magamból, és Bob felé vettem az irányt.
-Hé öcskös! Ha nem maradsz egy helyben, egy golyót repítek a helyes kis fejedbe-fenyegetőzött az egyik hústorony.

Hailey szemszöge:
Gyomrom görcsbe rándult, ahogy meghallottam ezt a mondatot. Fel kell kelnem, és meg kell akadályoznom hogy bármi bajuk essen. Gyerünk Hailey, menni fog! Először próbáltam szemeimet kinyitni, majd fészkelődni kezdtem. Ez az, így tovább!-Bíztattam magam Nem hittem hogy sikerülni fog; felültem az ágyban, majd körbenéztem a szobában.
-Hailey ! Vártam már hogy újra találkozhassunk!-ölelt meg Bob.-Hiányoztál.
-Te is nekem..-mosolyogtam. Na még mit nem-Engedd el őket!-mutattam a két fiú felé.
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Visszajössz velünk haza!-dörzsölgette kezeit
-NE!! Hailey ne menj bele!-kiabált Ryan.
-Hallgass!-üvöltött Bob.
-Hailey, kérlek ne menj bele!-könyörgött Ry.
-Azt mondtam, hallgass!!!-Emelte pisztolyát Bob, majd meghúzta a ravaszt.

Hatalmas sikoltás hagyta el számat, mire sós könnyeim patakként árasztották el arcomat.
-Nee!-üvöltöttem.
Justin mozdulatlanul állt, de látszott rajta, hogy valami összetört benne.
-Hogy tehetted?-kérdeztem még mindig üvöltve.Hasam kezdett megfájdulni a sírástól, a könnyek egyre jobban csípték szememet.
-Mondtam, hogy fogja be a kibaszott pofáját..-sziszegte.
-Mit akarsz még tőlem ezek után?
-Gyere vissza hozzánk, vagy ezt a loboncost is megöljük itt-mutatott Justinra.
-Kérlek, ne tedd!-kaptam kezeimet arcomhoz.-Visszamegyek! De őt hagyd!
-Ez a beszéd-mosolygott gonoszan.-Gyere tündérem!-Jött felém, majd könnyedén karjaiba kapott.
A kocsi hátsó ülésére ültetett, ő pedig beült a volán mögé, és gázt adott
-És a fiúk?-kérdeztem szipogva.
-Ők is már bizonyára elindultak.
Az út nagy részét azzal töltöttem, hogy a nadrágom mintájának tanulmányozásával foglalkoztam. Mikor felnéztem, egyből észrevettem az ismerős környezetet. Hát újra itt vagyok...
Bob beállt a felhajtóra, majd kisegített az autóból. Félve lépkedtem az ajtó felé, de nagy neheztelés után erőt vettem magamon és benyitottam.
-Drágám! Megjöttünk! Nézd ki van itt!-kiabált Bob.
A lépcső tetején egy vörös hajú lányka álldogált. Ariana volt az.
-Szia..-mosolyogtam rá.
Ő futni kezdett felém, majd rám ugrott és szorosan megölelt.
-Ha még egyszer elmész..esküszöm megöllek-nevetett.
-Nem fog előfordulni,-pusziltam meg arcát.
-Gyere, menjünk fel. Van mit megmagyaráznod.
Ariana szobájába vettük az irányt, majd miután beléptünk ő kulcsra zárta az ajtót. Kérdően néztem rá, mire szekrényéhez vette az irányt, és egy fekete stukit halászott onnan elő.
-Hát ez?..-mutattam a kezében lévő tárgyra.
-Legyen nálad. Önvédelem-mosolygott.
-De gőzöm sincs hogy kell egy ilyet használni..
-Nem nagy Was ist das.-nevetett.-Csak célozz, és lőjj.-bólintottam majd elvettem tőle a pisztolyt.
-Mesélj, mi történt-ült le az ágy szélére, majd maga melett megpaskolta az üres helyet.-Sóhajtottam.
-Bob megüölte Ryant..-sütöttem le szemem.
-Hm.Várható volt.
-Tessék?
-Bármit megtett volna azért hogy hazagyere. A család tagja lettél-mosolygott, és egy kószatincset simított fülem mögé.
Nem volt sok kedvem beszélgetni Arianával, így szobámba vettem az irányt. Ágyamra dobtam magam, próbáltam elaludni. Épp a kiskaput kezdtem volna átlépni, mire ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Kintről jött. Feltápászkodtam, majd résnyire nyitottam enyémet. Észrevétlenül kezdtem követni a lányt. Ő megállt a pince lejárati ajtaja előtt, mire gyorsan visszabújtam a fal mögé. Ő körülnézett, majd benyitott; és eltűnt. Tétovázás nélkül utána eredtem. Beszélgetést hallottam. Nagyon ismerős volt a másik hang...közelebb merészkedtem; halk kuncogásra lettem figyelmes, mire fejemet kidugtam a fal mögül. Ariana, és Justin szinte falták egymást. Számhoz kaptam kezem, próbáltam megállni a sírást. Nem értem miért fáj őket így látnom. A csendet sóhajtózás, majd nyögdécselés váltotta fel. Ne..mond hogy nem az amire gondolok..időbe telt mire észrevettem hogy arcomat eláztatták könnyeim.
-Máskor is megismételhetnénk-hallottam meg Justin önelégült hangját.
-Ez volt a búcsú szex szívem.-nevetett a ribanc.-Apám elfog intézni.
-Nem tudnád lebeszélni?
-Nem az én dolgom drága-nevetett. Legszívesebben kikaparnám a szemét..-Na mennem kell, kitartást!
Lépteket hallottam, mire felpattantam, és bebújtam az egyik álvány mögé. Nem vett észre. Vártam még néhány percet, aztán visszasiettem szobámba.Gyűlölet járta át egész testem. Akármennyire is haragszom, ki kell juttatnom Justint, és el kell innen tűnnünk. Egy percet sem tudok tovább egy légtérbe lenni ezzel a hulladék "családdal"




LauraxoxoLaura

2016. július 7., csütörtök

7.Fejezet-I Need You-I find you



~I find you

-Ja, és ha még egyszer elcsórod a kocsimat-hatásszünet- neked kampec. -a magasság különbség miatt csak a hajamba tudta motyogni mondandóját. Éreztem hogy mosolyog. Inkább nem válaszoltam, csak visszamentem Ryan-hez aki kérdően nézett rám. -Ez..? -kérdezte, gondolom hallotta hogy Bieber valamit motyogott nekem. Egy kéz legyintéssel nyugtáztam a dolgot mert nem gondoltam hogy bármi érdekes volt a mi kis "párbeszédünkben". -Szóval miújság? -Próbáltam oldani a hangulatot, ami kevés sikerrel ment. -Miújság? -ismételte előbbi mondatom- Komolyan? Hetekre eltűnsz, mindenki tok aggódott érted, és csak ennyit tudsz mondani? - Morogta egy amolyan "ezt te sem gondotad komolyan hát elraboltak ember!" hangsúllyal. Megforgattam szemeimet és inkább előresétáltam a két fiút magam mögött hagyva. Kb 3 perce sétálhattunk miután eszembe jutott hogy meg kéne kérdezzem a srácokat hogy igazából hova is megyünk. Gondolatmenetem közben furcsa érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Hátrapillantottam. Justin tekintete égette az egész testemet. Egész végig engem nézett? -Fiúk, hol van a kocsi?-Kiabáltam nekik hátra -5 perc és ott vagyunk, egy ösvény mellett parkoltam le. -Jó....-sóhajtottam. Eltelt 5 perc, 10perc, de még mindig sétáltunk. -Biztos hogy jó irányba jöttünk?-kérdeztem. -Teljesen! -Figyelj haver, nem úgy tűnik!-szólt Ryan. Justin elvigyorodott. Mindketten kérdően néztünk rá. Kikapta zsebéből a slussz kulcsot, majd megnyomta a kocsinyitó gombot. A hátunk mögött néhány méterre szólalt meg a kocsi nyitódó hangja. Össze néztünk Ryannel. Rajta is ugyanaz a meglepettség látszott mint rajtam. -Ha nem akartok itt aludni,-nézett végig rajtam, majd megnyalta száját.-akkor szálljunk be a kocsiba, és húzzunk innen a francba! Mivel roppant türelmes ember vagyok, ezért elszámoltam 10-ig, majd előre sietve mentem a kocsihoz. Míg ők ketten beültek előre, én addig hátul az ülésen foglaltam le magam a felsőmből kiálló cérna szállal. Hallottam hogy ketten elől beszélgetnek, de inkább súgdolóznak; Justin hátrapillantott felém, én pedig gyorsan úgy tettem mintha elaludtam volna.
-El kell tűnnünk valahova..-kezdte Justin. -És mégis hova? Mi lesz az anyámékkal? -Bobot ők nem érdeklik. Haileyt akarja. És ahogy én ismerem, addig nem áll le míg vissza nem kapja. -És mégis hová szeretnél menni?-sóhajtott. -Kanadába. -Kanadába?? -Igen. Ha minden igaz, ott már tehetetlen. Nem az ő területe. Oda kell mennünk. -És mit mondjak anyáméknak, hová megyek? És Hailey? -Róla ne szólj semmit! Te pedig már elég idős vagy! Beállunk egy másik maffia klánhoz, és majd valahogy összeszedjük magunkat. Döbbenten hallgattam végig a beszélgetésüket. Egyre hevesebben vettem a levegőt, ezért kezeimet az ajkaimhoz, és az orromhoz szorítottam. Gondolom azt hihették rosszat álmodom, mert rám sem hederítettek..fiúk. -Mikor induljunk? -Már holnap! Minél hamarabb, annál kevesebb az esélye hogy megtaláljanak.- Megálltunk.-Hagyd csak majd én beviszem. Ryan gondolom bólintott, mert nem hallottam hogy bármit is válaszolt volna. Kinyitódott a hátsó ajtó. Két kar fonódott a testem köré. Egyik a hátam mögé, másik a lábaim hajlatába. Biztonságban éreztem magam kezeiben. Lábával kilökte az ajtót, majd a szobába vitt. Letett az ágyra, mire kinyitottam szemeimet. Ismeretlen volt minden. Ijedtemben hirtelen felültem az ágyban. -Hol vagyok? Ryan? -Cssh! Semmi baj. Nálam vagytok. Aludj nyugodtan-mosolygott. Hallgattam rá, ezért lassan visszafeküdtem. Ő betakart, majd odahajolt hozzám. Hezitált. Az ajkaimat méregette. De végül nem tette meg; helyette ajkait nyakamon húzta lágyan végig, majd végén megcsókolta. Halk nyögés hagyta el számat, ami láthatólag őt is beindította. Felém mászott, én pedig kezeimet mellkasára helyeztem. Nyakamat kezdte szívni. Mire észbe kaptam, már felsőmet próbálta levenni. -Állj! -Mi a baj?-szájra puszit akart adni de nem jött neki össze, elfordítottam a fejemet -Menj ki!! -De.. -Azt mondtam, menj ki!!-keltem ki magamból, közben az ajtó felé mutattam. Megigazította pólóját, majd fogta magát és kiment. Ajkaim kicsit felduzzadtak.Hozzáértem nyakamhoz, ahol az előbb kiszívta. Égett. Holnapra nyoma marad..hogyan nézzek így Ry szemébe?Szégyenlem magam. Hogyan tehettem ilyet? Megengedtem neki...hogy hozzámérjen...

Fényesség, ennyit láttam. -Hülye nap. -morogtam magam elé -Ébren vagy? -Hallottam meg Ry hangját -P-persze - várjunk, most Justinéknál fekszem és a tegnap este, te jó ég a tegnap este! Kezemet nyakamra helyeztem de nem éreztem semmit. Hirtelen felültem, vagyis próbáltam de valamit lefejeltem. -Auu ...a fejem -Rosszat álmodtál, és fel akartalak ébreszteni, mert már nem bírtam nézni ahogy szenvedsz -halványan elmosolyodott a mellettem ülő személy. -Kissé beverted a fejed a támlába-kuncogott. Hát persze a kocsi háttámlája. Várjunk, a kocsi?? Milyen kocsi?? -H-hogy kerülök ide?? Eddig az ágyban aludtam nem?-Ahogy Ry válaszolhatott volna, kinyitódott a kocsi ajtaja. -Mondanunk kell valamit.-szólt Justin -M-mit? - megdörzsöltem a szemem mert még most sem értem mi történik -El kell költöznünk. -Ryan a szemembe nézett, láttam rajta a komolyságot, és hogy nem csak szivat

-Elköltözni? Hova?? -Kitágult szemekkel néztem Justinra és Ryanre felváltva
-Kanadába -Na jó ezek csak szivatnak. Halványan elmosolyodtam és visszadőltem az ülésre
-Jó vicc -kicsit nevettem
-Miféle vicc? -Justin Ryanre nézett majd egyszerre rám
-Várj ez komoly? -újra felültem és egy pillanatra kinéztem az ablakon. A házunk, a házunk előtt állunk.
-Én most inkább bemegyek -Kipattantam a kocsiból és betrappoltam a házba
-Hailey várj! - Ryan utánam kiáltott mire én rácsaptam az ajtót
Felrohantam a szobámba, de várjunk Amber néniék?
-Amb..-Hirtelen iszonyatos fájdalmat éreztem a fejem hátsó részén. Érzem ahogy a földre esek és minden elsötétül.
-Mi a fenéért kellett leütnöd te szerencsétlen -Hallottam egy ismerős, rekedtes férfihangot
-Kussoljatok már! Az egyik elhajtott, ezt a csávót meg elkaptuk az a lényeg. Majd ha felébrednek kifaggatjuk őket. Azt-azthiszem ez.. ez Bob? Hát persze, a másik kettő pedig Luke és Steve..
-Azt hittem nem ő az -Egy újabb ismerős férfihang -Addig takarítsátok már el a csajt -Ez a hang már ismeretlen volt számomra.
Hirtelen két kezet éreztem a hátamnál, és a térdhajlataimnál. Fel akartam kelni, de egyszerűen nem ment. A szememet megpróbáltam kinyitni, de mintha kisebb súlyok nehezítették volna annak kinyitását..

Lefektettek valahová, talán egy ágyra.
-E-engedjék el! -Ez, ez Ryan? -Kuss van - Bob hangján érezni lehetett a feszültséget -Ne bántsd őt! Mi tehetünk róla! - Miről beszél Ryan? -Én bántani? Őt? -Itt gondolom rám célzott- tudod te ki vagyok én? -Sajnos igen Elkezdtem mocorogni az ágyon, bár nagyon el volt mindenem zsibbadva és nem ment
-Szerintem ezt máshogy is meg lehet beszélni..
-Velem nem ajánlatos kekeckedni értetted? Tisztában vagy vele hogy akár meg is ölhetünk?-Ennél a mondatnál összerándult a gyomrom, és szerintem Ryannek is -Ölj meg, de őt ne bántsd! -Miért akarna engem bántani Bob? Miről beszél Ryan? Ekkor meghallottam egy igazán ismerős hangot -És megérkezett a megmentő-szarkazmus volt Steve hangjában közben lépteket hallottam és egy kattanást.
Justin szemszöge:
Megbeszéltem mindent, holnap már Kanadában kell lennünk. Hol vannak Ryanék? Kint hagytak? Inkább bemegyek.. Beléptem az ajtón és az emeletről hangokat hallottam. Ez egy igazán ismerős hang. Bazd meg, ez Bob!

LauraxoxoLaura

2016. június 19., vasárnap

6.Fejezet-I Need You-Lost

Lost

~Elveszett


Justin szemszöge:
Nem tudom mi történt tegnap. Ahogy azt sem mi a francért öleltem meg Haileyt. Ryannek nem mondtam
el mi történt tegnap a parton. Először kiszabadítom onnan a csajt. Csak biztosra megyek. Még nem nagyon gondolkoztam rajta hogy hogyan hozom ki onnan. Majd spontán valamit kitalálok útközben. Fogtam a kocsi kulcsom majd kinyitottam az ajtót.
-Elmentem Ryan! Majd jövök!-ordítottam. Válaszát meg sem várva vágtam be magam mögött az ajtót. Bepattantam a piros ferrarimba,majd padló gázt adva elindultam. Útközben felhívtam Haileyt is.
-Reggelt! Kész vagy már?
-Neked is..Justin..még csak hajnali 4 óra van..
-Minél hamarabb hozlak ki onnan, annál később veszik észre hogy eltűntél..Öltözz!Fél óra múlva a kapu előtt.
-De..-kinyomtam a telefont. Nem vagyok kíváncsi a nyafogására.

Hailey szemszöge:

Hajnali 4-kor a telefonom csörgésére keltem.Justin volt az..ki más zaklatna ilyenkor..? Miután lecsapta a kagylót,álmosan a mosdóba vettem az irányt.Megmosakodtam, fogat mostam, majd felöltöztem. Feldobtam még egy kis szempilla spirált, és egy kis szájfényt is. Mivel nincs másik telefonom ezért magammal viszem amit Bobéktól kaptam. Más választásom nem volt, ezért az ablakon keresztül másztam le. Az inda létra szerencsére  a segítségemre volt, ezért könnyedén földet értem.A kerítéshez rohantam, majd ott is gyors mozdulatokkal átvetettem magam. Percek teltek el, mire egy tűz piros ferrari parkolt le előttem.Az ajtó kinyitódott, majd habozás nélkül a kocsiban ülő személy mellé ültem.
-gyanús ez az egész..-szólaltam meg végül
-Mi?-Justin rám sem nézett csak az utat figyelte
-Az hogy ilyen könnyen megszöktettél..-furdalt a lelkiismeret Ariana miatt.-Ennek következménye lesz.Észre fogják venni hogy eltűntem!
-Nem számít!Nem fognak megtalálni!-Justin magabiztosságát nézve, egy kicsit megnyugodtam.Lehet igaza van, és nem kéne így túlreagálnom. Végülis, csak egy maffia vezértől loptak el tényleg no problem.

Egy bő fél óra kocsikázás után megálltunk egy számomra ismeretlen ház előtt. 
-Justin hol vagyunk? -választ nem adott csak besétált a házba és becsapta az ajtót- bazd meg..-sziszegtem.
Odasétáltam az ajtóhoz gondoltam bemegyek mert hát mégis kint hagyott a kocsijában. Az ajtó zárva volt. Visszasétáltam a kocsihoz, mit képzel ez magáról? Elhoz, végre láthatnám Ryant. Nem, ennek a seggfejnek kint kell hagyni egyedül a ferrarijában. 

Lassan egy órája ülök itt, háromszor is megnéztem az ajtó zárva, az ablakból semmit nem láttam. Telefonját sem vette fel ezért gondoltam sétálok egyet. Hol vagyok amúgy? Elindultam, körbenéztem nagy üresség, csak fák és pár ház. Hova hozott ez? Nem fogok újabb órákat a kocsiban ülni. Várjunk, a kocsi. Igaz még nem kaptam meg a jogsit, de ez érdekelt most a legkevésbé.  Beültem a kocsiba, és csodák csodájára a kocsikulcsot itt hagyta

Justin szemszöge:

Valamit kérdezett a ribanc bár kicsit sem érdekelt. Kiszálltam a kocsiból bementem Loganékhez, majd ott hagytam a kocsiban had szenvedjen, ugyanis egy ideig nem megyünk el innen.
-És mizujs Selenával? -Már megint felhozta..
-Haver ne - Fején leolvasható volt hogy nem érti a helyzetet
-Szétmentetek? - Kidülledt szemekkel bámult - Asszem sok mindenről lemaradtam - kínosan felnevetett.
-Ja - Mondom neki hogy tereljük a témát, erre még jobban érdekli. Jól van Logan, rohadj meg.
-És most van újabb szerencsés? -Ekkor eszembe jutott Hailey. 
-Bassza meg! -kint hagytam csórit vagy négy órára a kocsiban. Ry meg fog ölni
-Mi történt?
-Mennem kell! - egy mozdulattal felkaptam a dzsekimet és elindultam a kijárat felé.
Amint kiléptem az ajtón, ledöbbenésemben egy ütemet is kihagyott a szívem...Hailey, és a kocsi eltűntek! Nem hiszem el..

Hailey szemszöge:

 Nem tudom merre tartok. De valahogy haza kéne találnom! Akkora egy szerencsétlen vagyok..inkább visszafordulok, még mielőtt Justin észreveszi hogy meglógtam a kocsival együtt. Visszafelé vettem az irányt, de valami nem stimmel. Nem rémlik hogy földes úton jöttem volna.


  Kifogyott a benzin is. Gratulálok, megint megcsináltam.Basszus, egy rohadt erdő közepén vagyok ahol nincs semmi.Egyből a telefonomhoz kaptam és tárcsáztam a legelső számot.
-Haló?
-Hailey??! -Te jó ég felhívtam Arianat! Csak én lehetek ekkora szerencsétlen...
-Umm, téves szám. Elnézést -Próbáltam elváltoztatott hangon beszélni nem nagy sikerrel
-Hol a fenében vagy?  A fél maffia téged keres! -Hirtelen duplán dobbant a szívem
-M-mi? - A fél maffia??
-Hol va...-kinyomtam. Nem találhatnak meg! Éppen hogy csak eljöttem onnan, nem mehetek vissza! Ryanhez akarok menni.Elindulok gyalog, és hívok segítséget. Justin mégsem hívhatom, teljesen ki lehet már akadva. Meg fog ölni.Órák óta járkálok, de végül mindig ugyanott  lyukadok ki. Szerintem körbe-körbe járkálok. Leültem egy odvas fa tövébe, amikor hangokat kezdtem el hallani tőlem néhány méterre.
-Hogy hagyhattad kint a kocsiban órákra te szerencsétlen??-Ryan?-Azt hitted ott fog téged várni vagy mi a fasz?-dühösnek tűnik. 
-Jó! Elbasztam! Lépjünk túl rajta..-A jó öreg Justin..
-Lépjünk túl rajta!?Elvesztetted az unokahúgomat akiről kiderült hogy mégis él, és te nem szóltál? Lépjünk túl?!? Igen Bieber?! Van pofád ezt mondani?!
-Jó, elég!! Így nem fogjuk hamarabb megtalálni!!-Justin ingerültnek tűnik.
Lehet felkéne tápászkodnom és szólni nekik hogy "hé fiúk! Itt vagyok" De inkább még hallgatom őket egy kicsit. Felültem guggolásba, majd a fa mögül kilesve néztem a két fiút. Justin a földön térdelt, arcát a kezébe helyezve ült ott mint egy zsák szar. Jó, kicsit megsajnáltam, de szórakoztató volt a helyzet.
-Ryan, figyelj..nem fogom magamnak megbocsájtani ha Hailey nem kerül elő.Ígérem meg lesz...A szavamat adom.-Ryan a kezét Justin vállára helyezte.
-Meg lesz tesó, meg lesz.-még félhomályban is láttam hogy Ry szemét elöntik a könnyek, és végig futnak az arcán. Jó, ideje lépnem. Felkeltem, leporoltam magam, majd megindultam a két fiú felé. 
Lábam alatt ropogtak a levelek, amire a két fiú is felfigyelt.
-Ki van ott?-állt fel Justin.
-Hé, hé! Azt hittem jobban fogtok nekem örülni!-léptem ki a sötétségből.
-Úristen, Hailey!-Ry futva indult meg felém, majd karjaiba kapott, és szorosan megölelt.-Te bolond lány, hol jártál?
-Öö..majd egyszer elmesélem-nyomtam puszit arcára; majd kínomban felnevettem.
Justin csak állt, és nézett minket üveges tekintettel. Ahogy ott állt, egy kicsit megsajnáltam.
-Na gyere ide!-Kitártam karjaimat, majd Justin felé indultam. Amikor megöleltem, először nem viszonozta, majd szépen lassan hátam mögött össze kulcsolta ujjait, és szorosan megölelt
-Többet ne merj tőlem megszökni..-suttogta

LauraxoxoLaura

2016. június 11., szombat

5.Fejezet-I Need You-Strand

~Strand

( a zene innentől:https://www.youtube.com/watch?v=1ekZEVeXwek)

-Gyerünk már! - Ariana már a kocsiban ült és ordibált
-Várjál már! -Visszakiabáltam
-Itt hagylak!
-Tényleg? -kikukkantottam az ajtón
-Nem, na indulj! -pedig reménykedtem
-Megyek már -A fél pár cipőm még rajtam sem volt de éreztem hogy kezd begurulni ezért inkább mentem.
-Na végre -A kocsiajtót be sem csuktam ő már a gázpedált nyomta.

Kb 10 perc kocsikázás után megérkeztünk egy partra alig voltak néhányan.
-Hogy-hogy csak ennyien vannak?  -Ránéztem Ari-ra és ujjammal mutogattam a part felé.
-Ez, -fura.- mintha nem tudná mit mondjon- az elitek helye -szerintem ő is meglepődött azon, amit mondott
-Oké? -Mi ez a hely??
-Na, gyere már -és egy mozdulattal berántott a vízbe.

Justin szemszöge:

Nekem kb most van elegem. Ryan hetek óta nem végzi a munkáját,  mindent nekem kell csinálni.
 Rám fér a pihenés, úgyhogy szerintem lemegyek Loganékhez a partra.
 Logan egy régi ismerősöm, mikor még új voltam a szakmában az ő apja volt a főnőköm. Hogy miért az ő partjuk? 
Amit ők terjesztenek: félnek odamenni az emberek. Az igazság: Logan az apjától örökölte a strandrészt. 
Ide nagyrészt azok járnak akiknek valami köze van a maffiához.
-Ry, lezúztam a partra majd este jövök. Magam után bevágva az ajtót siettem a parta.

Hailey szemszög:
A szememet égette a sós víz, a hajam tiszta homok volt. Homályosan láttam, de azért kitudtam venni az előttem álló lány alakját.
-Ezt most mi a fenéért kellett?-kiabáltam rá.
-Ugyan már. Ne húzd fel magad.-nevetett majd megcsípte az arcom.
Én a durcát bevágva indultam a part felé.Törölközőmet leterítettem a homokba, majd elhasaltam rajta. Ariana is később csatlakozott.
-Szomjas vagyok.-szólalt meg.
-Én is. Nem látsz valahol büfét vagy bármit ahol árulnak valami innivalót?
-Mindjárt jövök.
-Jó.
Hátamra feküdtem, napszemüvegemet felhelyeztem,majd próbáltam pihenni. Hirtelen egy röplabda vágódott mellém a homokba, majd egy fiú sietett oda mellém.Teste kidolgozott volt, haja tökéletesen állítva. Egy narancssárga strand nadrág volt rajta. Ha nem lenne tele a testem homokkal, még élveztem is volna a kilátást.
-Jó ég, ne haragudj-nézett rám bűnbánóan-Logan vagyok.
-Szia..semmi gond. Hailey vagyok.
-Leülhetek melléd?-a mellettem lévő törülközőre mutatott.Bólintottam, majd leült.
-Nem láttalak még errefelé.
-Biztos vagy benne?-nevettem el magam.
-A szép lányokat megjegyzem-nevetett már ő is.Ettől a mondatától fülig elpirultam.
-Amúgy egyedül vagy itt?
-Nem, a barátnőmmel jöttem Arianával.
-Oh, igen Ariana .Aranyos lány.-mosolygott.-Majd később összefutunk.Én vissza megyek a srácokhoz.
-Oké, szia

Ariana két innivalóval a kezében sietett vissza.Szinte már futott. 
-Na hogy ment?-nézett rám fülig érő mosollyal.
-Mi? Ja, Logan-re gondolsz.Aranyos fiú.
-Aranyos? Inkább dögös.-Kérlek, ne kezd...
-Ja, nem rossz-Justinra gondoltam. Várjunk? Miért gondolok Justinra??Agyamra ment a homok.
-Bejött a bikini-kacsintott, majd szürcsölni kezdte az italát.
-Hé, nekem nem hoztál?-löktem oldalba.
-Ja, bocsi.-felém nyújtotta a másikat.
-Kösz.
Pár órával később már jóval többen voltunk a parton. A nap annyira melegen tűzött, hogy kénytelen voltam  már megmártózni a vízben.
Miközben élveztem, ahogy a langyos víz hozzáér felforrósodott bőrömhöz, valaki hirtelen mellém jött majd megfogta a vállamat.
Logan volt az.
-Sziaa-nevettem.
-Helo-mutatta ki vakítóan fehér fogait.-Jól szórakoztok eddig Arianával?
-Igen.Már nem látta egy ideje-jöttem zavarba.Hol a fenében lehet?
-Maradtok este? Lesz egy buli.
-Milyen buli?-Erre nem számítottam, senki sem említette.
-Egy rég nem látott haverom jön le később a partra. Ritkán néz le, ezért amikor jön,
kap egy felejthetetlen bulit-mosolygott kajánul.
A nap további részét elbeszélgettük; addig amíg meg nem jött a haverja, és mennie kellett.
-Hails, megjött a haverom.Ha nem gond, most megyek.
-Persze, semmi baj, menj csak.
-De ne menj messzire!-nevetett-10 perc és itt vagyok.
Intettem neki egyet, majd leültem a part szélére.

Justin szemszöge:( a zene:https://www.youtube.com/watch?v=HHP5MKgK0o8)
Rengetegen voltak a parton. Most sem csalódtam Loganben.
-Héé, tesó, rég láttalak.-Öklöztem le vele.
-Justin, öreg cimbi, miújság?Ryan nem tolta ide a képét?
-Nem.-vakartam meg tarkóm.-Még mindig magába van fordulva.
-Azóta sincs meg a kis csaj?
-Nem nincs.
-Hát, tesó.Érezd jól magad.Majd még összefutunk.Láttam egy csomó jó csajt a nyugati parton-kacsintott.
-Áh, imádlak-pacsiztam vele, majd vadászatnak indultam.
Egy csomó jó csajt találtam.Tisztára fel voltak rám izgulva.Hát igen, ki is tudna pont nekem ellenállni?
Ryanre gondoltam.Nem tudja milyen jó buliból maradt ki. Ő választotta ezt. Most simán kikapcsolhatott volna,de ő inkább otthon depizik.
Már kezdett a nap lemenni.
-Most jön az igazi buli-mosolyogtam, majd elindultam társaságot keresni.
Amikor végig sétáltam már a partot, egy lányt pillantottam meg a a part szélén.Kísértetiesen hasonlított valakire.
Nem...az nem lehet..biztos hogy nem ő az!

Ahogy odaindultam volna hozzá, hirtelen Logan jelent meg, majd ült le mellé két koktéllal a kezében.
Ezek honnan ismerik egymást? Jó persze, nem túl nagy a strand, de miért pont őt szúrta ki?
Sokkosan néztem ahogy az a lány, akiért eddig annyira aggódott mindenki, ott ül, teljes jó kedvvel, és semmi baja.
Nem tudtam mit lépjek.Támadt egy ötletem! Oda siettem Nathaniel-hez, Logan egyik haverjához.
-Hé, Nate!
-Justin!Rég láttalak-le pacsiztunk majd folytattam a mondatom.
-Figyu tesó, az a csaj, Logan mellett kivel jött? Vagy mégis hogy hívják?
-Óó, Bieber!Bejön a csaj?-nevetett fel.Arcba töröljem, vagy válaszol mielőtt megtenném?-Az ott Hailey.Arianával jött. Tudod, a kis vörös csajszival, Bob lánya.
Elképedve néztem rá.Bob-nak mi a fenéért kellett pont Hailey?És mégis, miért van még nála?! Ő nem éppen arról híres hogy befogdja a lányokat, majd ápolgatja őket...Nem! Ő elrabolja a lányokat, megerőszakolja őket, vagy éppen az emberei, majd liciten eladja őket.
Miért tett kivételt pont Hailey-vel?
-Bobbal él?-tettem fel a kérdést.
-Asszem igen.-döbbenten néztem rá, mire vette a lapot.-megmentette az egyik emberét a haláltól vagy mi, és most bizalmat adott neki, és kis kedvenceként nevelgeti.
Kezdett összeállni a kép.Bobnál van.Tőlünk nem messze.Miért nem gondoltam erre?
Ideje ellátogatnunk Bob barátunkhoz!
Az este senki nem maradt józan.Kivéve engem.Figyeltem Haileyre. Követnem kell őket.És van is egy ötletem!
-Ariana!Édes!Rég találkoztunk baba!-karoltam át derekánál.
-Justiiin-karjaimba vetette magát.Ez sem ivott keveset.
-Édes, látom nem keveset ittál.Hazaviszlek oké?-belenéztem sármosan szemeibe, aminek egyik lány sem tudott még ellenállni.
-Jó, de vigyük Haileyt is!-elöntött a győzelem íze, majd Arianát leültettem egy székre, és a kurvát kezdtem keresni.
-Itt várj!Megkeresem!
Egy tippem van hol lehet...Ééés bingó!
-Logan, haver, haza kell vinnem a kis csajt, és Arianát.-néztem a mellette ülő Haileyre, akinek még
az arca színe is megváltozott a döbbenettől.Ő sem nagyon ivott mint látom.
-Oh, már ennyi az idő?Hát örültem Hailey, remélem még találkozunk.-A ribanc csak bólintott egyet, majd felállt és mellém sétált.
Alig léptünk pár lépést, amikor ránéztem.Szemeiből patakokként folytak a könnyek, majd ő is rám nézett.
Tudtam hogy most meg kéne ölelnem, de tudva, hogy semmi baja nincs, és mindenki hogy aggódik érte még most is otthon, jól lekevertem volna neki egyet.
-Elég legyen a sírásból...-suttogtam neki.-A kocsiban beszélünk.
-De Ariana...-nézett rám könnyes szemekkel.
-Hidd el, nincs abban az állapotban, hogy emlékezzen a ma estére.
Felkaptam a vöröst, majd a kocsi felé vettük az irányt.A csajt bedobtam a hátsó ülésre, én meg beszálltam előre,a ribanc mellé.A vöröske mivel hátul bealudt, ezért kezdődhetett Hailey kihallgatása.
-Mi történt azután amiután elküldted nekünk azt az Sms-t?-ő csak nézett ki a fejéből továbbra is.-Süket vagy?
-Ne-nem emlékszem már pontosan.Egy furgon hátsó ülésén ébredtem-szipogott.-Amikor hirtelen üldözni kezdtek.
A két férfi közül az egyikük megsérült, míg a másik lerendezte a többit.Amíg vissza nem ért,én ápoltam, ezzel megmentve az életét...-a végét elharapta, majd rámnézett.
-Teljesen hülye vagy!!-ordítottam rá.-Amikor esélyed lett volna megszökni, te inkább ápolgattad azt a faszt aki elrabolt téged? Te nem normális...
-De ha elszaladtam volna, megtaláltak volna!-emelte már fel ő is a hangját.-A semmi közepén voltunk! És ha ezt nem tettem volna meg, ki tudja mit csinálta volna velem Bob!-volt valami abban amit mondott.Igaza van.
-Ryan teljesen kivan, és depressziós. Amberék sem vannak másként.Te meg tök jól érzed magad már vagy 4 hónapja a helyi maffia főnök mostoha lányaként, méghozzá egy olyan strandon, ahol nyüzsögnek a maffiák.
Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd az ajtónak simult.Teljes testében remegett miközben engem nézett.Rájött.
-Te-Te-te...a maffiának dolgozol?
-Úgy van! És nem tőlem kéne félned.Hanem attól aki befogadott.-néztem rá megvetően.-a terv az, hogy most hazaviszlek a vörössel együtt, majd holnap visszajövök érted, és hazaviszlek!Értve vagyok?-bólintott.-Ne beszélj arról senkinek, hogy tőlünk raboltak el!És arról sem hogy találkoztál velem! Főleg nem Bob előtt.Ő erről mit sem tud.
-Jó..nem szólok!
-Ajánlom is!
Befordultam a házhoz, majd Arianát kirángattam a kocsiból, és Hailey kezébe adtam.
Éppen szálltam volna vissza a kocsiba, amikor elöntött a bűntudat..
-Hailey! Várj!-ő visszafordult, majd kérdően nézett rám.Odasiettem hozzá, majd szorosan megöleltem, ügyet sem vetve a kezében lévő lányra.
-Holnap jövök érted!-hajába csókoltam, majd visszamentem a kocsihoz.

LauraxoxoLaura

2016. június 10., péntek

4.Fejezet-I Need You-Shopping

Shopping

~vásárlás

Újabb reggel, újabb nap, újabb szenvedés. Lassan kikászálódtam az ágyból, letusoltam és elindultam a konyhába. Ja igen, mi is van az életemmel? Az első napokban a szökésemet terveztem, de rájöttem hogy  úgy sem fog sikerülni.
 Felügyelet nélkül az udvarra se mehetek ki. Na meg, ügyebár Ariana, úgy tekintek rá mint a tesómra.

 Ő segített túl jutni az első napokon, vele bármit megbeszélhetek. Nem hagyhattam itt.

-Szia Hails -Köszönt rám Ariana egy kis mosoly kíséretében.
-Szia -Viszonoztam
-Láttad az újságot? -Mintha egy kisebb perverz mosoly jelent volna meg arcán
-Miért? -elvettem az asztalról- mi a.. fujj!
-Ez drágám, álmaid fürdőruhája.- visszahuppant a fotelba
-Ezt én biztos nem veszem fel.Nincs az a pénz.
-Már pedig most összekapod magad, és elindulunk vásárolni. Nincs egy göncöd sem-komorodott el.
-Én már kész vagyok de.. -Közbeszólt
-Ugye, nem akartál ebben jönni?-mért végig.
-Mi a baj vele?-ő csak unottan rám nézett, majd felküldött a szobámba átöltözni. Felkaptam néhány ruhát majd lesiettem.
-Pompás,  indulhatunk is. -Megragadta csuklómat és kirángatott a házból.
-Hol vannak a kísérők? -Sose voltam még utcán testőrök nélkül. Mármint mióta ide költöztem.
-Azok most nem kellenek nyugi -kacsintott, majd beszálltunk az autójába.

Egy hatalmas plázához érkeztünk. Tele volt drágábbnál drágább boltokkal.A szökőkútból
feltörő víz tükrözte a nap sugarait, ezzel gyönyörű hatást gyakorolva.Nem voltak kevesen.
Rengeteg ember szaladgált össze-vissza nagy szatyrokkal a kezükben. Hát ezek sem éltek rosszul az biztos.
Tátott szájjal néztem a mellettem ülő lányra. Aki csak önelégült mosollyal nézett rám.
-Na hogy tetszik?-mosolygott továbbra is.
-Biztosan ide akartál hozni? Én nem érdemlek meg ilyen drága ruhákat...vihettél volna a legközelebbi
turkálóba is. Az is tökéletes lett volna-fejemet lehajtva vártam válaszára, de ő csak kuncogni kezdett.
-Ne hülyéskedj! Igenis megérdemled. Viszont! Egy szabály van! Nem nézheted az árakat!-nevetett, majd ráncigálni kezdett az áruház felé.
Sorban mentünk végig a boltokon. Egyikből sem jöttünk ki üres kézzel.
Végül pedig bementünk abba a boltba is ahol azt a bikinit árulták amit Ariana nézett ki nekem.
-Nézd Hails! Maradt még egy, és pont a te méreted!-előhúzott egy falatnyi fürdőruhát, majd a kezembe adva taszított az öltöző kabin felé. A bikini éppen hogy csak takarta a seggem peremét, amitől még a szőr is felállt a hátamon. Mások hogy bírják ezt felvenni? Fujj..
-Na? Felvetted már?-kiabált kintről Ariana.
-Öhm. Persze.-kiléptem az öltözőből hogy szemügyre tudjon venni. Kaján vigyorra húzta száját, majd hüvelykujját az ég felé meresztve mutatott felém.
-Szuperül áll. A fiúk csak téged fognak nézni a strandon-kacsintott.
-Strand?! Miféle strand?! Nem volt szó ilyenről..
-Te agyabugyált. Szerinted miért kellett a bikini-lökött oldalba nevetve.
-Egy egybe részes jobb lenne.
-Még mit nem. Hány éves vagy? 7? Szó se lehet róla. Megvesszük.
Megforgatva szemeimet indultam vissza átöltözni. Amikor készen lettem, felkaptam a táskámat majd Arianahoz siettem.
Ő már persze ott várt rám a butik előtt önelégülten egy táskával a kezében.Nagyot sóhajtva néztem rá.
-Mehetünk?
-Várj még átfutom a bevásárlási listánkat.
-Hát oké.
-Cipők:✔
Felsők, nadrágok:✔
kiegészítők:✔
Bikini:✔
Ha jól látom minden meg van, és még van egy csomó időnk. Nincs kedved fagyizni?
-Menjünk-mosolyt erőltettem arcomra, majd előre sietve elindultam.

Justin szemszöge:
Már vagy 1 hónap telt el.  A rendőrök feladták Hailey keresését, ezért Ryan kibukott...teljesen. Azóta Amberék is visszajöttek az útról, ők sincsenek valami jó állapotban. Még mindig reménykednek benne hogy él.Hát, csak tud magára vigyázni...
-Ryan! valamelyik nap lemegyünk a partra. Jössz te is? -Emberi illedelmességből megkérdeztem de egyetlen porcikám sem kívánja hogy elrontsa a nyavajgásával a napot.
-Majd lehet én is lenézek de most kössz nem.-Ámen..


Hailey szemszöge:
Miután megettük a fagyinkat, elindultunk haza. Útközben zenét hallgattunk, miközben Ariana arról áradozott milyen jó lenne elmenni lakni Rio De Janeiro környékére. Jó messzire innen. (Gyanús.. )
Este kaja után megbeszéltük hogy mikor is megyünk le a partra, hova megyünk stb. ezután lefürödtem majd felvettem a pizsim(ami egy top-ból állt és egy picsa gatya szerű rövidnadrágból)
még rákukkantottam az újdonsült telefonomra, majd az ágyra vetettem magam. Alig aludtam valamit. Ryan-re gondoltam. Eszméletlenül hiányzik ő és a sok hülyéskedés...Amber néniék..és talán még egy kicsit az a seggfej is. Hiányzik mindenki. Haza akarok menni...

Sziasztoook!♥ Bocsi hogy ilyen rövid lett a rész, és ilyen uncsi. Ahogy tudjuk hozni, kövi rész is lesz^^   
LauraxoxoLaura

2016. június 5., vasárnap

3.Fejezet-I Need You-The Favorite

The Favorite

~A kedvenc

Justin szemszöge
Ry kapott egy üzenetet, ahogy elolvasta fal fehér lett.
-Hé, haver! Minden rendben?
Nem válaszolt, csak futni kezdett.
-Várj már meg!!-futottam utána.
Egészen a házukig futottunk, mire Ryan megállt. 
-Mond, már, el,hogy mi a fene történt!!-lihegtem. A szívem majd kiugrott a helyéről, egyre szaporábban vettem a levegőt.
Még mindig nem szólt semmit, az ajtó felé vette az irányt. Csak akkor vettem észre, hogy az tárva- nyitva volt.
Amikor beléptünk az ajtón, a konyha fel volt dúlva, felfordulás volt mindenhol.
-Hailey!!-üvöltözött Ry, szemei pedig könnybe borultak...
-Hé,hé,hé! Mi a baj? Mi történt itt?-ő nem válaszolt, csak a kezembe nyomta telefonját.
Amikor elolvastam az üzenetet, az ütőér is megállt bennem...Haileyt elrabolták..

Hailey szemszöge:

Erős fájdalmat éreztem a fejemben,a drog lassan ürül ki szervezetemből.
A levegő fülledt volt, így nehezen lélegeztem.
 Várjunk, hol vagyok? Erőt vettem magamon majd felültem.Egy sötétített ablakú autó hátsó ülésén találtam magam. 
 Elöl két negyvenes éveiben járó férfit láttam. Kezükben fegyverrel. 
 De miért megyünk ilyen gyorsan, és mit keresek én itt? Csak annyira emlékszem hogy 
zajt hallottam a konyhából, onnantól semmi. A poros ülésektől köhögnöm kellett, amit sajnos a két férfi is meghallott. Nem fordultak hátra csak odamotyogtak egymásnak valamit.
-Nézd Steve, felébredt a kicsi lány. -sandított hátra, majd mosolyra húzta száját.
-Hát főnök, szerintem ez most a legkevesebb bajunk. 
Az autó gyorsítani kezdett; csak ekkor vettem észre, hogy valaki üldöz minket.
-M-mi történt?-hangom gyenge volt, de annyira azért mégsem hogy ne hallják.
-Elraboltunk-húzta meg a vállát Steve.-A főnök kiszemeltje vagy. Ő küldött érted.
Pupilláim kitágultak, alig hittem a fülemnek..Ryan és Justin keresnek engem? Vajon rám találnak? Kérdések sokasága kavargott fejemben.
A kocsi hirtelen lesodródott az útról, és neki ütközött egy oszlopnak.
-A fenébe!! Hé, Luke! Térj magadhoz!-Esett kétségbe. Én még mindig sokk hatásban figyeltem a történteket.
Kezemet fejemhez emeltem, amiből folyott a vér. Nem vészes..azt hiszem.
Steve kiszállt a kocsiból,majd lövöldözni kezdett.
Két választásom volt: Vagy elszaladok, és hagyom őt meghalni, de hazajutok Ryanhez, vaagy, segítek a pasasnak,  nem hal meg, és magukkal visznek. Az utóbbit választottam. Talán van más esély is hogy hazajussak.
Előre csúsztam hozzá az ülésen, majd megnéztem pulzusát. Pulóverem szélét leszakítottam, majd bekötöttem vele fejét.
Találtam egy vizes palackot az ülés alján, azzal pedig arcát törölgettem. Az ülést hátra hajtottam
 majd hagytam pihenni.
Néhány perc után Steve visszaérkezett, vetett néhány pillantást Luke-ra, majd rám.
-Nem hittem volna hogy itt maradsz, és segítesz rajta..köszönöm!-Erre a reakcióra nem vártam. Bólintottam egyet, majd rámosolyogtam.
Nemsokkal ezután Luke is magához tért.
-Velem meg mi történt?-kérdezte majd felült. Dejavum van.
-Nekünk jöttek, és oszlopnak csapódtunk. Te eszméletedet vesztetted, amíg én elvoltam addig a kicsi lány segített rajtad-mosolygott hátrafelé. Ő is hátranézett, majd megsimította arcomat és visszaült. Elég lett volna egy köszönöm is.
Még vagy két órán át kocsikáztunk mire megérkeztünk egy luxus házhoz. A szám felvette azt a bizonyos "o" alakot.

Gyönyörű volt. Amikor beléptünk a házba a szám is tátva maradt. Belülről még szebb.
-Várj itt, mindjárt jövünk.- én csak bólintottam egyet, majd körbenéztem. Soha nem jártam még ilyen szép házban.
Ez nem is ház, hanem egy palota.
-Gyere kislány, a főnök látni akar! Elindultam fel a lépcsőn, majd megálltunk egy nagy ajtó előtt. Aranyozott szegély borította. Az ajtó maga ha jól láttam bőrből volt. Az ajtó nyitódott, majd Luke bekísért rajta. Az asztalnál egy kitetovált férfi ült, mindenféle sebhellyel az arcán; feketébe öltözve. Félelmetes kinézete volt. Tipikus maffia fővezér.
-Hello! Bob vagyok!-nyújtotta felém kezét, amit elfogadtam, hogy ne tűnjek udvariatlannak.
-Hailey. De gondolom már tudja..-Erre felnevetett.
-Azért hívtalak ide, hogy megköszönjem, amit az egyik emberemmel tettél.Mások elfutottak volna kapva az alkalmon.Te miért nem tetted?-Kíváncsiskodott, én meg hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
-Hát..nem kívánom egy ember halálát sem, ezért segítettem neki. Meg amúgy is.Valószínűleg megtaláltak volna.
-Helyes válasz!-mosolygott.-Megbízom benned. De ezt könnyen el is játszhatod. Hálám
jeléül, nem kerülsz a többi lány sorsára, hanem úgy fogom gondodat viselni mint a lányomét.-Hát erre sem számítottam.
-Köszönöm-motyogtam.-Lefürödhetnék és kérhetnék ruhákat?
-Persze, a fürdő a szobádban van. Második emeleten, jobbra a negyedik szoba. Ruhákat ideiglenesen kapsz a lányomtól.Ha jól látom egy a méretetek. Luke! Kísérd a szobájába!
Én hátul mentem, és követtem a hústornyot. A szobám előtt megállt, majd felém fordult.
-Köszönöm, amit értem tettél! Ha bármire szükséged van, állok rendelkezésedre. És sajnálom hogy elkellett raboljalak, de csak a munkámat végeztem!-én csak bólintottam egyet, majd benyitottam a szobámba. A falak fehérek 
voltak, a függöny bézsszínű volt.
Az ágyam egy két személyes francia ágy volt, szépen megvetve.Maga a luxus.
 Elmentem letusolni, a meleg víz valami megváltás volt testemnek.Vagy 10percen át áztattam magam mire kikászálódtam. Magamra tekertem egy törülközőt, majd szobám felé vettem
az irányt. Meglepődve néztem arra személyre aki az ágyam szélén ült, és mosolygott.
-Szia! -Oda lépett hozzám és megölelt. Jelzem, a törülközőm majdnem leesett rólam.
-Szia? -most mit kéne mondjak neki? -Hailey vagyok.-Ennyit tudtam kinyögni.
-Én pedig Ariana, te most elvileg az új nővérem vagy -szóval náluk ez így megy. Értem.-Apa megkedvelt téged.Szerencséd hogy nem jutsz a többiek sorsára.-nem firtattam ezt a mondatát.
-Ezek szerint te vagy Bob lánya? -Fogalmam sincs mit mondjak neki csak itt állok előtte egy szál törülközőben.
-Igen, és hoztam neked ruhákat. -Mutogatott az ágyon lévő ruhakupacra
-Köszönöm szépen. 
-Nincs mit.-mosolygott.-Most hagylak, öltözz fel. Ha beszélgetni szeretnél, vagy bármi, a szobám itt van jobbra.-Bólintottam, majd kiment.A kupacból kikaptam néhány ruhát majd felvettem. Nem az én stílusom, de célnak megfelel.
Ryanék kereshetnek már? Biztos nagyon aggódnak.

Justin szemszöge:
Egy szemhunyásnyit sem aludtunk már napok óta. Ryan nagyon ki van. Félti Haileyt. Gőzöm sincs ki vihette el, és hogy miért. Értesítettük a rendőrséget, de nincs hír róla. Lehet végleg elveszítettük...
LauraxoxoLaura