8.Fejezet-I Need You-Dead

~Halál

Justin szemszöge: Megbeszéltem mindent, holnap már Kanadában kell lennünk. Hol vannak Ryanék? Kint hagytak? Inkább bemegyek.. Beléptem az ajtón és az emeletről hangokat hallottam. Ez egy igazán ismerős hang. Bazd meg, ez Bob!

Kettesével szeltem felfelé a lépcsőfokokat, míg az ajtóhoz nem értem. Habozás nélkül rontottam be oda. Szemem először Hailey-en akadt meg, aki a ágyban feküdt mozdulatlanul. Néhány pillanattal később a székhez kötözött Ryant, és a többieket is észrevettem.
-Mi folyik itt?-keltem ki magamból, és Bob felé vettem az irányt.
-Hé öcskös! Ha nem maradsz egy helyben, egy golyót repítek a helyes kis fejedbe-fenyegetőzött az egyik hústorony.

Hailey szemszöge:
Gyomrom görcsbe rándult, ahogy meghallottam ezt a mondatot. Fel kell kelnem, és meg kell akadályoznom hogy bármi bajuk essen. Gyerünk Hailey, menni fog! Először próbáltam szemeimet kinyitni, majd fészkelődni kezdtem. Ez az, így tovább!-Bíztattam magam Nem hittem hogy sikerülni fog; felültem az ágyban, majd körbenéztem a szobában.
-Hailey ! Vártam már hogy újra találkozhassunk!-ölelt meg Bob.-Hiányoztál.
-Te is nekem..-mosolyogtam. Na még mit nem-Engedd el őket!-mutattam a két fiú felé.
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Visszajössz velünk haza!-dörzsölgette kezeit
-NE!! Hailey ne menj bele!-kiabált Ryan.
-Hallgass!-üvöltött Bob.
-Hailey, kérlek ne menj bele!-könyörgött Ry.
-Azt mondtam, hallgass!!!-Emelte pisztolyát Bob, majd meghúzta a ravaszt.

Hatalmas sikoltás hagyta el számat, mire sós könnyeim patakként árasztották el arcomat.
-Nee!-üvöltöttem.
Justin mozdulatlanul állt, de látszott rajta, hogy valami összetört benne.
-Hogy tehetted?-kérdeztem még mindig üvöltve.Hasam kezdett megfájdulni a sírástól, a könnyek egyre jobban csípték szememet.
-Mondtam, hogy fogja be a kibaszott pofáját..-sziszegte.
-Mit akarsz még tőlem ezek után?
-Gyere vissza hozzánk, vagy ezt a loboncost is megöljük itt-mutatott Justinra.
-Kérlek, ne tedd!-kaptam kezeimet arcomhoz.-Visszamegyek! De őt hagyd!
-Ez a beszéd-mosolygott gonoszan.-Gyere tündérem!-Jött felém, majd könnyedén karjaiba kapott.
A kocsi hátsó ülésére ültetett, ő pedig beült a volán mögé, és gázt adott
-És a fiúk?-kérdeztem szipogva.
-Ők is már bizonyára elindultak.
Az út nagy részét azzal töltöttem, hogy a nadrágom mintájának tanulmányozásával foglalkoztam. Mikor felnéztem, egyből észrevettem az ismerős környezetet. Hát újra itt vagyok...
Bob beállt a felhajtóra, majd kisegített az autóból. Félve lépkedtem az ajtó felé, de nagy neheztelés után erőt vettem magamon és benyitottam.
-Drágám! Megjöttünk! Nézd ki van itt!-kiabált Bob.
A lépcső tetején egy vörös hajú lányka álldogált. Ariana volt az.
-Szia..-mosolyogtam rá.
Ő futni kezdett felém, majd rám ugrott és szorosan megölelt.
-Ha még egyszer elmész..esküszöm megöllek-nevetett.
-Nem fog előfordulni,-pusziltam meg arcát.
-Gyere, menjünk fel. Van mit megmagyaráznod.
Ariana szobájába vettük az irányt, majd miután beléptünk ő kulcsra zárta az ajtót. Kérdően néztem rá, mire szekrényéhez vette az irányt, és egy fekete stukit halászott onnan elő.
-Hát ez?..-mutattam a kezében lévő tárgyra.
-Legyen nálad. Önvédelem-mosolygott.
-De gőzöm sincs hogy kell egy ilyet használni..
-Nem nagy Was ist das.-nevetett.-Csak célozz, és lőjj.-bólintottam majd elvettem tőle a pisztolyt.
-Mesélj, mi történt-ült le az ágy szélére, majd maga melett megpaskolta az üres helyet.-Sóhajtottam.
-Bob megüölte Ryant..-sütöttem le szemem.
-Hm.Várható volt.
-Tessék?
-Bármit megtett volna azért hogy hazagyere. A család tagja lettél-mosolygott, és egy kószatincset simított fülem mögé.
Nem volt sok kedvem beszélgetni Arianával, így szobámba vettem az irányt. Ágyamra dobtam magam, próbáltam elaludni. Épp a kiskaput kezdtem volna átlépni, mire ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Kintről jött. Feltápászkodtam, majd résnyire nyitottam enyémet. Észrevétlenül kezdtem követni a lányt. Ő megállt a pince lejárati ajtaja előtt, mire gyorsan visszabújtam a fal mögé. Ő körülnézett, majd benyitott; és eltűnt. Tétovázás nélkül utána eredtem. Beszélgetést hallottam. Nagyon ismerős volt a másik hang...közelebb merészkedtem; halk kuncogásra lettem figyelmes, mire fejemet kidugtam a fal mögül. Ariana, és Justin szinte falták egymást. Számhoz kaptam kezem, próbáltam megállni a sírást. Nem értem miért fáj őket így látnom. A csendet sóhajtózás, majd nyögdécselés váltotta fel. Ne..mond hogy nem az amire gondolok..időbe telt mire észrevettem hogy arcomat eláztatták könnyeim.
-Máskor is megismételhetnénk-hallottam meg Justin önelégült hangját.
-Ez volt a búcsú szex szívem.-nevetett a ribanc.-Apám elfog intézni.
-Nem tudnád lebeszélni?
-Nem az én dolgom drága-nevetett. Legszívesebben kikaparnám a szemét..-Na mennem kell, kitartást!
Lépteket hallottam, mire felpattantam, és bebújtam az egyik álvány mögé. Nem vett észre. Vártam még néhány percet, aztán visszasiettem szobámba.Gyűlölet járta át egész testem. Akármennyire is haragszom, ki kell juttatnom Justint, és el kell innen tűnnünk. Egy percet sem tudok tovább egy légtérbe lenni ezzel a hulladék "családdal"

LauraxoxoLaura