7.Fejezet-I Need You-I find you

~I find you

-Ja, és ha még egyszer elcsórod a kocsimat-hatásszünet- neked kampec. -a magasság különbség miatt csak a hajamba tudta motyogni mondandóját. Éreztem hogy mosolyog. Inkább nem válaszoltam, csak visszamentem Ryan-hez aki kérdően nézett rám. -Ez..? -kérdezte, gondolom hallotta hogy Bieber valamit motyogott nekem. Egy kéz legyintéssel nyugtáztam a dolgot mert nem gondoltam hogy bármi érdekes volt a mi kis "párbeszédünkben". -Szóval miújság? -Próbáltam oldani a hangulatot, ami kevés sikerrel ment. -Miújság? -ismételte előbbi mondatom- Komolyan? Hetekre eltűnsz, mindenki tok aggódott érted, és csak ennyit tudsz mondani? - Morogta egy amolyan "ezt te sem gondotad komolyan hát elraboltak ember!" hangsúllyal. Megforgattam szemeimet és inkább előresétáltam a két fiút magam mögött hagyva. Kb 3 perce sétálhattunk miután eszembe jutott hogy meg kéne kérdezzem a srácokat hogy igazából hova is megyünk. Gondolatmenetem közben furcsa érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Hátrapillantottam. Justin tekintete égette az egész testemet. Egész végig engem nézett? -Fiúk, hol van a kocsi?-Kiabáltam nekik hátra -5 perc és ott vagyunk, egy ösvény mellett parkoltam le. -Jó....-sóhajtottam. Eltelt 5 perc, 10perc, de még mindig sétáltunk. -Biztos hogy jó irányba jöttünk?-kérdeztem. -Teljesen! -Figyelj haver, nem úgy tűnik!-szólt Ryan. Justin elvigyorodott. Mindketten kérdően néztünk rá. Kikapta zsebéből a slussz kulcsot, majd megnyomta a kocsinyitó gombot. A hátunk mögött néhány méterre szólalt meg a kocsi nyitódó hangja. Össze néztünk Ryannel. Rajta is ugyanaz a meglepettség látszott mint rajtam. -Ha nem akartok itt aludni,-nézett végig rajtam, majd megnyalta száját.-akkor szálljunk be a kocsiba, és húzzunk innen a francba! Mivel roppant türelmes ember vagyok, ezért elszámoltam 10-ig, majd előre sietve mentem a kocsihoz. Míg ők ketten beültek előre, én addig hátul az ülésen foglaltam le magam a felsőmből kiálló cérna szállal. Hallottam hogy ketten elől beszélgetnek, de inkább súgdolóznak; Justin hátrapillantott felém, én pedig gyorsan úgy tettem mintha elaludtam volna.

-El kell tűnnünk valahova..-kezdte Justin. -És mégis hova? Mi lesz az anyámékkal? -Bobot ők nem érdeklik. Haileyt akarja. És ahogy én ismerem, addig nem áll le míg vissza nem kapja. -És mégis hová szeretnél menni?-sóhajtott. -Kanadába. -Kanadába?? -Igen. Ha minden igaz, ott már tehetetlen. Nem az ő területe. Oda kell mennünk. -És mit mondjak anyáméknak, hová megyek? És Hailey? -Róla ne szólj semmit! Te pedig már elég idős vagy! Beállunk egy másik maffia klánhoz, és majd valahogy összeszedjük magunkat. Döbbenten hallgattam végig a beszélgetésüket. Egyre hevesebben vettem a levegőt, ezért kezeimet az ajkaimhoz, és az orromhoz szorítottam. Gondolom azt hihették rosszat álmodom, mert rám sem hederítettek..fiúk. -Mikor induljunk? -Már holnap! Minél hamarabb, annál kevesebb az esélye hogy megtaláljanak.- Megálltunk.-Hagyd csak majd én beviszem. Ryan gondolom bólintott, mert nem hallottam hogy bármit is válaszolt volna. Kinyitódott a hátsó ajtó. Két kar fonódott a testem köré. Egyik a hátam mögé, másik a lábaim hajlatába. Biztonságban éreztem magam kezeiben. Lábával kilökte az ajtót, majd a szobába vitt. Letett az ágyra, mire kinyitottam szemeimet. Ismeretlen volt minden. Ijedtemben hirtelen felültem az ágyban. -Hol vagyok? Ryan? -Cssh! Semmi baj. Nálam vagytok. Aludj nyugodtan-mosolygott. Hallgattam rá, ezért lassan visszafeküdtem. Ő betakart, majd odahajolt hozzám. Hezitált. Az ajkaimat méregette. De végül nem tette meg; helyette ajkait nyakamon húzta lágyan végig, majd végén megcsókolta. Halk nyögés hagyta el számat, ami láthatólag őt is beindította. Felém mászott, én pedig kezeimet mellkasára helyeztem. Nyakamat kezdte szívni. Mire észbe kaptam, már felsőmet próbálta levenni. -Állj! -Mi a baj?-szájra puszit akart adni de nem jött neki össze, elfordítottam a fejemet -Menj ki!! -De.. -Azt mondtam, menj ki!!-keltem ki magamból, közben az ajtó felé mutattam. Megigazította pólóját, majd fogta magát és kiment. Ajkaim kicsit felduzzadtak.Hozzáértem nyakamhoz, ahol az előbb kiszívta. Égett. Holnapra nyoma marad..hogyan nézzek így Ry szemébe?Szégyenlem magam. Hogyan tehettem ilyet? Megengedtem neki...hogy hozzámérjen...

Fényesség, ennyit láttam. -Hülye nap. -morogtam magam elé -Ébren vagy? -Hallottam meg Ry hangját -P-persze - várjunk, most Justinéknál fekszem és a tegnap este, te jó ég a tegnap este! Kezemet nyakamra helyeztem de nem éreztem semmit. Hirtelen felültem, vagyis próbáltam de valamit lefejeltem. -Auu ...a fejem -Rosszat álmodtál, és fel akartalak ébreszteni, mert már nem bírtam nézni ahogy szenvedsz -halványan elmosolyodott a mellettem ülő személy. -Kissé beverted a fejed a támlába-kuncogott. Hát persze a kocsi háttámlája. Várjunk, a kocsi?? Milyen kocsi?? -H-hogy kerülök ide?? Eddig az ágyban aludtam nem?-Ahogy Ry válaszolhatott volna, kinyitódott a kocsi ajtaja. -Mondanunk kell valamit.-szólt Justin -M-mit? - megdörzsöltem a szemem mert még most sem értem mi történik -El kell költöznünk. -Ryan a szemembe nézett, láttam rajta a komolyságot, és hogy nem csak szivat

-Elköltözni? Hova?? -Kitágult szemekkel néztem Justinra és Ryanre felváltva

-Kanadába -Na jó ezek csak szivatnak. Halványan elmosolyodtam és visszadőltem az ülésre

-Jó vicc -kicsit nevettem

-Miféle vicc? -Justin Ryanre nézett majd egyszerre rám

-Várj ez komoly? -újra felültem és egy pillanatra kinéztem az ablakon. A házunk, a házunk előtt állunk.

-Én most inkább bemegyek -Kipattantam a kocsiból és betrappoltam a házba

-Hailey várj! - Ryan utánam kiáltott mire én rácsaptam az ajtót

Felrohantam a szobámba, de várjunk Amber néniék?

-Amb..-Hirtelen iszonyatos fájdalmat éreztem a fejem hátsó részén. Érzem ahogy a földre esek és minden elsötétül.

-Mi a fenéért kellett leütnöd te szerencsétlen -Hallottam egy ismerős, rekedtes férfihangot

-Kussoljatok már! Az egyik elhajtott, ezt a csávót meg elkaptuk az a lényeg. Majd ha felébrednek kifaggatjuk őket. Azt-azthiszem ez.. ez Bob? Hát persze, a másik kettő pedig Luke és Steve..

-Azt hittem nem ő az -Egy újabb ismerős férfihang -Addig takarítsátok már el a csajt -Ez a hang már ismeretlen volt számomra.

Hirtelen két kezet éreztem a hátamnál, és a térdhajlataimnál. Fel akartam kelni, de egyszerűen nem ment. A szememet megpróbáltam kinyitni, de mintha kisebb súlyok nehezítették volna annak kinyitását..

Lefektettek valahová, talán egy ágyra.

-E-engedjék el! -Ez, ez Ryan? -Kuss van - Bob hangján érezni lehetett a feszültséget -Ne bántsd őt! Mi tehetünk róla! - Miről beszél Ryan? -Én bántani? Őt? -Itt gondolom rám célzott- tudod te ki vagyok én? -Sajnos igen Elkezdtem mocorogni az ágyon, bár nagyon el volt mindenem zsibbadva és nem ment

-Szerintem ezt máshogy is meg lehet beszélni..

-Velem nem ajánlatos kekeckedni értetted? Tisztában vagy vele hogy akár meg is ölhetünk?-Ennél a mondatnál összerándult a gyomrom, és szerintem Ryannek is -Ölj meg, de őt ne bántsd! -Miért akarna engem bántani Bob? Miről beszél Ryan? Ekkor meghallottam egy igazán ismerős hangot -És megérkezett a megmentő-szarkazmus volt Steve hangjában közben lépteket hallottam és egy kattanást. Justin szemszöge:

Megbeszéltem mindent, holnap már Kanadában kell lennünk. Hol vannak Ryanék? Kint hagytak? Inkább bemegyek.. Beléptem az ajtón és az emeletről hangokat hallottam. Ez egy igazán ismerős hang. Bazd meg, ez Bob!

LauraxoxoLaura