2.Fejezet-I Need You-Taken

Taken

~Elrabolva

Szedtem a lábaimat ahogy csak tudtam. De mintha valami lassított volna..akármennyire is próbáltam, lehetetlennek tűnt hogy gyorsan fussak. Az üldözőm rám vetette magát, majd amikor elkapott, a falhoz nyomott,és a halántékomhoz nyomta hideg fegyverét. Alig hittem a szememnek amikor felismertem ki az..

-Ju-Justin...-hangom remegett, és a sírás szélén voltam.

-Szia cica, hiányoztam?-mosolygott ördögien, majd elsütötte a fegyvert.

Sikítva ültem fel az ágyban, majd Ryan rontott be a szobámba egy palacsinta sütővel(?)

-Hol van? Elintézem!Gyere elő te szemét!

Akaratom ellenére is röhögésben törtem ki. Ő kérdően nézett rám, de nem tudtam abbahagyni a nevetést.

Az ember nem mindennap látja az unokatesóját egy szál cicás boxerben, miközben védelmezni próbálja őt a semmi elől.

-Hailey, oszd már meg velem is légyszíves mi olyan vicces, én is szeretnék nevetni egy csöppet.-mondta némi szarkazmussal a hangjában.

-Se-semmi-még mindig alig bírtam abbahagyni a nevetést. Miután egy könnycseppet letöröltem szemem sarkából, komolyan néztem Ryanre.

-Nyugi, csak rosszat álmodtam. De köszi, hogy megpróbáltál megmenteni egy palacsinta sütővel.-szám elé tettem kezem, mert éreztem csak egy kicsi választ el attól hogy ismét elnevessem magam. Ry elég röhejesen allt az ágyam mellett,majd tarkóját megvakarva jött oda hozzám, nyomott egy puszit homlokomra, majd zavartan távozott szobámból.

-Jó reggelt édes, hogy aludtál? -Mosolygott kedvesen Amber néni miközben kutakodott a szekrényben.

-Hát -túrtam bele a hajamba- elég furát álmodtam -halkan elnevettem magam.

-Figyelj, van itt valami amit szeretnék neked adni -Elő vett egy hosszúkás dobozkát (?)

-Hát ez? -Kérdően néztem de ő csak vigyorgott. Mikor kinyitottam a dobozt nem hittem a szememnek.

-Ez -gördült ki egy könnycsepp szemeimből- ezt a nyakláncot még apa vette anyának a házassági évfordulójukra..

-Tetszik?-simított ki egy kósza tincset az arcomból.

-Ennél jobbat nem is kívánhattam volna-éreztem ahogy könnyeim előtörnek, de túl nehéz lett volna őket visszatartani, így utat engedtem nekik..

-Ha tudtam volna hogy ilyen érzékenyen érint, még vártam volna vele-nézett bűnbánóan szemeimbe, majd vigaszként nyomott egy puszit homlokomra.

-Nem, dehogy, köszönöm szépen..csak nagyon hiányoznak..-ismét elleptek az érzelmek-még elbúcsúzni sem tudtam tőlük...

-Semmi baj édesem, vigyáznak rád. Nem tehetsz arról ami történt.

Miután megbeszéltük a dolgokat elindultam a szobámba. Benyitottam és egy elég furcsa látvány fogadott.

-Mi a fenét csinálsz Ry? -Kérdően néztem rá, de közben a röhögés szélén álltam

-Keresem azt a fickót -Benézett az ágyam alá.

-Te meghibbantál, mondtam hogy csak álmodtam -Ez tényleg ilyen hülye? 

-Jajj nyugi -nevetett, és közelebb sétált.- csak kérdezni akartam hogy nem-e akarsz elutazni anyuékkal Floridába(?)

-Hát, nem is tudom..de mire ez a nyaralás? -Leültem az ágyra, majd ő is csatlakozott.

-Nem tudom anyu szeret kitalálni ilyen random nyaralásokat. 

-De te is jössz igaz? -Kérdően fürkésztem tekintetét.

-Háát.. tudod nekem meg kell venni hétvégén a kokót szóval nem érek rá. -Halál komolyan nézett rám, és én nem tudtam komolyan gondolja-e az utóbbi mondatát.

-Tessék? 

-Jajj csak szivatlak -boxolt egyet a vállamba.

-Hát ha te nem mész, akkor én sem. Jó utat nekik-nevettem.-Mikor indulnak?

-Majd este vacsinál fogják bejelenteni.

Még egy ideig ültünk egymás mellett, majd egy idő elteltével Ry elhagyta a szobát.

Miután kiment, letusoltam, feltettem egy natúr sminket és felöltöztem. Hajam lágy hullámokban omlott vállamra.Nyakláncomat is nyakamba akasztottam, majd lerohantam a lépcsőn. Elköszöntem Amber néniéktől, és elindultam a suli felé. Várjunk csak! Merre van a suli?Visszasiettem a házba, szerencsére Amber néni is még ott volt.

-Umm.. merre is van a suli?-kissé elmosolyodott, majd megsimította arcomat.

-Jajj kincsem -nevetett fel- Ryan is mindjárt indul,menj vele!

-Igaz is! Köszi! -Elviharoztam az emelet felé, majd berontottam hozzá a szobába.-Hé, Ry! Nem gond ha veled megyek? Tudod, első nap, senkit sem ismerek...-halkan felkuncogott.

-Persze,lent várj, 2 perc és kész vagyok!

Eleget téve kérésének vártam rá lent, majd nemsoká ő is megjelent.

Az utat nagyrészt szótlanul tettük meg; a sulihoz érve intett egyet, majd a haverjaihoz vettük az irányt.

-Héé, itt a csajom!-karolt át Justin.Nem kellett nagy tudomány ahhoz, hogy felismerjem idegesítő hangját. Hangosan felszisszentem majd ledobtam kezét vállamról.

-Látszik hogy nem csíp haver!-röhögött azt hiszem Tom(?)

Míg a fiúk hülyéskedtek, én addig csengetésig a telefonommal játszottam.

A nap többi része normálisan telt, a fiúkkal elég jól kijöttem, kedvesek voltak velem.Tudtam hogy Ematt bácsiék ma este fogják bejelenteni az utazást..lusta voltam várni Ryanre, úgyhogy elindultam egyedül haza. Nos, talán még emlékszem az útra. Végülis, csak a járdát kell követnem. Mikor hazaértem ledobtam a táskámat majd megírtam az aznapi háziaimat.

Pár perccel később Ryan kopogott az ajtómon.

-Hali. Jól ott hagytál ma a suliban. Pedig vártam rád-lökött oldalba, majd elnevette magát.

-Bocsiii, nem tudtam. Hétfőn is megyünk együtt?

-Aham. De most gyere vacsizni. Tudod, most jön a nagy bejelentés-forgatta meg szemeit.

Vacsora után Amber néni elpakolt, majd Ematt bácsival együtt belekezdtek mondandójukba:

-Gyerekek! Elutazunk Floridába. Ha van kedvetek jönni, jöhettek, de ha inkább itthon maradnátok, megértjük,nyugodtan maradhattok-a mondat végére Amber néni elhalkult.-Gondoljátok át!-Örülnénk ha jönnétek, és úgy mehetnénk mint  egy család.-erre a mondatra nagyot nyeltem, majd a földet kezdtem el tanulmányozni.

-Bocsi, én inkább maradnék a haverokkal!-Ematt bácsi bólintott.

-És te Hails? Mit szeretnél?-nézett rám Amber néni kedvesen.

-Ha nem gond én is maradnék!-mosolyogtam mindkettejükre.-De ti érezzétek jól magatokat! 

Néhány kínos perc után Ryan törte meg a csendet.

-Mikor indultok?

-Holnap reggel...

-Értjük, hát, jó utat!

Ry felállt az asztaltól majd a szobájába vette az irányt. Én is ugyanígy tettem.

Lefürödtem, majd néhányszor átfésültem hajam. Teljes kényelembe helyeztem magam,amikor valaki dobálni kezdte az ablakom(?)

Most jön az a rész, hogy én kinézek az ablakon,beengedem azt a valakit, csókolózunk, aztán lehet tovább fajulnak a dolgok.

Mondjuk megszökünk.
 Lehet hogy sok blogot olvasok..

Kinéztem az ablakon, és ledöbbenve néztem ki dobálta az ablakot..

-Justin?! Te mi a fenét keresel itt ilyenkor? Ryan szerintem már alszik! És én is szívesen követném a példáját.

-Hozzád jöttem cica.-Rossz előérzetem van..

-Mi? Minek? Majd holnap megbeszéljük!-Mint aki meg sem hallotta, mászott fel a szobámig, majd otthonosan helyet foglalt ágyamon.-Justin, ne fárasszuk egymást..miért jöttél?..

-Unatkozom, beszélgetni szeretnék-ült ki az a kaján vigyor arcára.Legszívesebben jól nyakon vágtam volna...én ilyenkor aludni szoktam, nem társalogni.

-Miről szeretnél beszélgetni?-Belementem. Talán hamarabb elhúzza a csíkot, és akkor aludhatok.

-Mióta vagytok együtt Ryannel?

Halk nevetés tört fel belőlem, majd hasamat fogva ültem az ágyon.Justin kérdően nézett rám.

-Honnan veszed hogy együtt vagyunk?

-Amikor először megláttad majdnem megfojtottad, annyira ölelgetted..-forgatta szemeit.

-Justin, drágám, ne aggódj emiatt, unokatestvérek vagyunk-kuncogtam.-Csak lassan már 8 éve hogy nem láttam,és mi mindig is jóban voltunk egymással.-Nem hiszem el, most komolyan azt hitte járunk? Fogyatékos.

Döbbenten nézett maga elé.

-Miért, csak nem féltékeny vagy?-löktem vállba.

-Ugyan kire? Vannak nálad jobb csajok is akiket megkaphatok-kacsintott.

-Na jól van Justinka, takarodás van..

-Ugye nem sértődtél be?-nevetett.

-Nem! Csak este 23:47 van, és aludni szeretnék.-Na csá

Az ablak felé invitáltam, majd ahogy lemászott visszazártam az ablakot,

 és visszabújtam a puha ágyikómba.Hamar el is nyomott az álom.

Reggel amikor felkeltem lesiettem a konyhába, de ott csak egy cetlit találtam

Csodás! Szombat van, tehát nem kell tanulnom. Az egész ház az enyém, azt csinálok amit akarok.Felnéztem a közösségi oldalakra,válaszoltam az üzeneteimre, olvastam a sztárokról híreket.Szokásos. Éppen a fürdőbe vettem az irányt amikor a konyhából hangos csörömpölésre lettem figyelmes.

Ryan? Ilyen korán megjött volna? Nem hiszem. Halkan kinyitottam ajtómat, majd a konyha felé vettem az irányt.

A fal mögül leskelődtem ki tartózkodik még a házban. Szívem a torkomban dobogott amikor megláttam a fekete ruhás nagy darab kigyúrt embereket fegyverrel a kezükben.

-Hé! Steve! Nézd meg fent az emeleten a ribancot itt kell valahol lennie. Egyedül van.

Ahogy a pasas ezt kiejtette száján, szaladtam a szobám felé ahogy csak a lábam bírta..becsuktam magam mögött az ajtót majd az ágy alá bújtam.Gyorsan írtam egy sms-t Ryanéknak, miszerint van valaki a házban, azonnal segítsenek!

Alig hogy elküldtem már nyitódott az ajtó. Egy kitetovált hapsi lépett be rajta. Benézett a fürdőbe, a szekrényekbe..azt hittem már megúszom, amikor a kezemben lévő telefon megcsörrent! Üzenetem érkezett...A fenébe!!

Hirtelen egy hideg kéz ragadta meg lábamat, majd kihúzott az ágy alól. Vállára kapott majd indult a konyha felé.

Már patakként folytak a könnyeim annyira féltem.

-Hé, Luke, megtaláltam!Az ágy alatt volt!-nevetett 

-K-Kérlek, ha-hagyjatok...-szaggatottan beszéltem a sírástól.

-Szép munka Steve! A főni örülni fog neki-végigsimította érdes kezével arcom, amitől egyenesen kirázott a hideg

-Engedjenek el!!-kézzel-lábbal hadakoztam ahogy csak bírtam de mit sem ért.

-Milyen harcias-rötyögött azt hiszem Steve...

-Intézd el, majd rakd a kocsiba. A főnök már látni akarja-gonoszan vigyorgott rám, majd minden egyre homályosabb

lett...elkábítottak..

LauraxoxoLaura