Meeting
~Találkozás
Mikor leszálltam a Los Angelesi járatomról, szememmel egyből fürkészni kezdtem a tömeget. Nem láttam sehol egy olyan lelket, aki az én névtáblámat szorongatva várna rám.Nagyot sóhajtottam majd bőröndjeimmel megindultam a csarnok felé.-Hailey! Hé, te vagy az?-kiáltott utánam egy női hang mikor már készültem belépni a folyosóra. Megtorpantam. Mikor megfordultam, egy 40-es éveiben járó hölgyel találtam szemben magam. Gyönyörű zöld szemeiből áradt a kedvesség és a szeretet.
-Amber néni?-húztam mosolyra a számat, majd belevetettem magam karjaiba.-Mégis hogy találtál meg ennyi ember között?-nevettem.
-Drágám, 8 év alatt alig változtál. még mindig ugyanolyan gyönyörű vagy, mint az a 10 éves kislány akit utoljára láttam.-magához szorított, majd egy puszit nyomott hajamba. Nagyon hiányoztak már. Szomorú, hogy anyáék halála árán találkozhattam velük újra. A szüleim mindig elfoglalt emberek voltak, ezért soha nem volt idejük rokonlátogatásra.
-Ry, és Ematt bácsi?
-Otthon várnak. Azaz befogtam őket takarítani!-nevetett. Erre a kijelentésre nekem is mosolyra húzódott a szám.-Na, gyere, menjünk. Bizonyára már végeztek.-megfogta a kezem majd a kocsijához vettük az irányt. Az út gyorsan telt, Los Angeles még mindig ugyanolyan gyönyörű mint emlékeimben. Talán néhány ház változott, azon kívül semmi. Felkaptam fejem mikor befordultunk a házhoz. Alig vártam hogy újra láthassam Ryant. Imádtuk egymást. Mindig mindent együtt csináltunk amikor még itt tölthettem a szüneteket. Nagyot sóhajtva leptem be a házba. Ematt bácsi látványa fogadott, amint éppen odaégette az aznapi ebédet. Felfigyelt hangos nevetésemre, majd a lábost a mosogatóba dobva jött felém és szorított magához.
-Hailey, úgy hiányoztál csillagom.
-Te is Emat bácsi!-nyomtam puszit arcára.-Ryan hol van?
-Fent a szobájában. Éppen egy haverja van nála, de attól még felmehetsz hozzá. Több sem kellett, neki iramodva téptem fel az ajtót, majd a két döbbent fiút figyelembe sem véve ugrottam Ryan nyakába. Olyan erősen szorítottam hogy csak éppen pár szó jött ki száján:
-Hails!Nyugi!
Engedtem szorításomon, majd arca is visszanyerte eredeti színét.
-Úgy hiányoztál..-könnybe lábadtak szemeim, de visszatartottam majd újra megöleltem.
-Te is nekem...nagyon-sóhajtott majd rám nézett.
-Menjetek szobára haver!-tört ki nevetésben a számomra még ismeretlen fiú. Kérdően néztem Ryanre aki csak legyintett egyet.
-Justin, Hailey. Hailey, Justin..
-Szia cica-nyalta meg telt ajkait amin kissé a hideg futkosott a hátamon.
-Seggfej..-sziszegtem fogaim között, de látszott meg sem hallotta. A társaságot megelégelve álltam fel, majd szobámba vettem volna az irányt.-Ryan, szólj ha már elment a haverod.
-Ne, maradj csak.
-Igen. Ryan szeret osztozni a barátnőin, ezért éppen menni készült. Gyere cica, mutasd be a száj technikádat-Ry, ugye nem bánod?-ismét megnyalta ajkait, majd Ryanre nézett, utána vissza rám.
-Rohadj meg, bro-ütötte vállba Justint.
-Ekkora taplóval mint te, még ha az utolsó is lennél a földön sem feküdnék le.
-Húha, valakinek nagyon felvágták a nyelvét. De majd meglátjuk-húzódott kaján vigyor az arcára, amit legszívesebben abban a pillanatban le is töröltem volna egy jobb egyenessel. Mielőtt eleget tettem volna ennek, ismét szobámba vettem az irányt,majd ágyamra dobtam magam. Telefomon felnéztem a közösségi oldalakra, visszaírtam mindenkinek, és amikor már éreztem hogy kezd elnyomni az álom, a kis kütyüt az ágyam végébe dobva hajtottam fejemet párnámra. Hamar álom jött szememre. Mikor felébredtem nem lehetett túl késő ezért a konyhába vettem az irányt bekapni valamit (ne essék félreértés). Lent Amber néni készített a vacsorát, majd miután dobott felém egy mosolyt, tüsténkedett tovább a konyhában. Az asztalhoz ülve vártam, amikor Ematt bácsi ledobta mellém magát, majd megfogva kezeimet kezdett mondandójába:
-Figyelj, tudom hogy nehéz most neked, de folytatnod kell a sulit. Már csak ez az év, és vége a giminek. Ryannel egy osztályba fogtok kerülni, remélhetőleg majd segít neked beilleszkedni. Holnap menj, és kérd el az órarended plusz a könyveid. A beiratkozást mi már elintéztük Amberrel.-Küldtem felé egy mosolyt, majd egy halk "köszönöm" után visszafordultam az asztalhoz. Időközben Ry is megérkezett aki a telefonját nyomkodva ült az asztalnál. Vacsi után lefürödtem, felöltöztem, majd néhányszor áthúzva hajamon a fésűt feküdtem le aludni. Holnap suli, és még fogalmam sincs mi vár rám...
Halii:) Ez lenne az első fejezet. Remelem (remeljuk) nem lett tul sablonos, igyekeztunk:)♥
LauraxoxoLaura

Szia!
VálaszTörlésMikor elolvastam a prológust éreztem, hogy hagyományos/megszokott sztorit fogsz megírni nekünk, de ettől függetlenül elég jól írsz. Én kíváncsi lennék a teljes történetre.☺
Szia!Egyikunk ugye nagyeszt otletel, a masik ir, eleg nehez minnel egyedibbet irni, mert mar eleg sok otletet "megvalositottak" :( Probalunk majd egy csavart is belevinni, remeljuk tetszeni fog. Es koszonjuk a hozzaszolasod♥
Törlés